Zsoltárok könyve

52. zsoltár

A karmesternek: Dávid tanítása

abból az időből, amikor az edómi Dóég elment, és hírt vitt Saulnak, és ezt mondta neki: Dávid Ahimelek házába ment be.

Mit dicsekszel gonoszságoddal,

ó, te nagy hős?

Isten kegyelme szüntelen megmarad.

Ártalmamra vagy te, ármánykodó,

nyelved olyan, mint az éles borotva!

Inkább szereted a gonoszt, mintsem a jót;

és inkább hazugságot mondasz,

mint az igazságot. Szela

Szeretsz minden ártalmas beszédet,

és álnok a nyelved.

Romlást hoz rád Isten végleg,

megragad, kigyomlál hajlékodból,

és kiszaggat téged gyökerestül

az élők földjéről. Szela

Látják ezt az igazak, és félnek,

és őrajta nevetnek majd:

Íme, egy olyan férfi,

aki nem Istent fogadta erősségévé,

hanem nagy gazdagságában bízott,

és gonoszságában volt az ereje!

De én olyan vagyok,

mint a zöldellő olajfa Isten házában,

bízom Isten kegyelmében örökkön örökké.

Áldalak téged örökké, hogy így tettél,

és szentjeiddel együtt

nevedben reménykedem, mert jó.

Könyvek