Zsoltárok könyve

65. zsoltár

A karmesternek: zsoltár, Dávid éneke.

Tied a hódolat, a dicséret a Sionon, Istenem,

és neked teljesítik ott a fogadalmakat.

Ó, könyörgést meghallgató!

Hozzád folyamodik minden ember.

Bűneim erőt vettek rajtam,

de te megbocsátod vétkeinket.

Boldog, akit kiválasztasz és magadhoz fogadsz,

hogy udvaraidban lakozzon.

Hadd teljünk be házad javaival,

templomod szentségével!

Csodálatos dolgokkal felelsz nekünk

igazságod szerint, szabadító Istenünk,

mindenki bizodalma e föld határáig

és a messzi tengereken,

aki hegyeket formáltál erőddel,

és hatalommal övezted körül magad,

aki lecsillapítottad a tengerek moraját,

hullámaik zúgását és a népek háborgását.

Félnek jeleidtől még a föld szélén lakók is;

megörvendezteted napkelet és napnyugat tájait.

Meglátogatod a földet és elárasztod,

nagyon meggazdagítod.

Isten folyója tele van vízzel.

Gabonát szerzel az embereknek,

mert úgy határoztál.

Megitatod barázdáit, göröngyeit szétlapítod,

záporesővel meglágyítod, termését megáldod.

Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal,

és nyomodban bőség fakad.

A puszta legelőit vízzel öntözöd,

és vígság övezi a halmokat.

A legelőket nyájak lepik el,

és a völgyeket gabona borítja;

ujjonganak és énekelnek.

Könyvek