Zsoltárok könyve

30. zsoltár

Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.

Magasztallak, Uram,

hogy fölemeltél engem,

és nem engedted,

hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

Uram Istenem, hozzád kiáltottam,

és meggyógyítottál engem.

Uram, felhoztad lelkemet a sírból,

fölélesztettél a sírba szállók közül.

Dicsérjétek az Urat, ti hívei!

Dicsőítsétek szent emlékezetét.

Mert csak egy pillanatig tart haragja,

de élethossziglan való jóakarata.

Este bánat tér be, reggelre itt a vidámság.

Jó sorsomban azt mondtam:

Nem rendülhetek meg soha.

Uram, jóvoltodból megszilárdítottál,

mint egy hatalmas hegyet,

de mikor elrejtetted arcodat, megrettentem.

Hozzád kiáltok, Uram!

Az én Uram irgalmáért könyörgök!

Mit használ nekem a vérem, ha sírba szállok?

Dicsér-e téged a por, hirdeti-e igazságodat?

Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam!

Uram, légy segítségem!

Siralmamat vígságra fordítottad,

leoldoztad gyászruhámat,

körülöveztél örömmel.

Ezért zengedezek szentségednek,

és nem hallgatok el, Uram Istenem,

mindenkor hálát adok neked.

Könyvek