Zsoltárok könyve

143. zsoltár

Dávid zsoltára.

Uram, hallgasd meg könyörgésemet,

figyelj imádságomra!

Hűséged és igazságod szerint hallgass meg engem.

Ne szállj perbe szolgáddal,

mert egy élő sem igaz előtted!

Íme, ellenség üldözi lelkemet,

földre tiporja életemet.

Sötétségbe taszít engem,

mint a régen megholtakat.

Elcsügged bennem a lelkem,

megdermed bensőmben a szívem.

Megemlékezem a régi időkről,

végiggondolom minden dolgodat,

kezed munkáiról elmélkedem.

Feléd tárom kezemet,

lelkem mint szomjú föld,

úgy sóvárog utánad. Szela

Siess, hallgass meg, Uram,

mert eleped a lelkem!

Ne rejtsd el arcodat előlem:

ne legyek hasonló a sírba szállókhoz!

Jó reggel hallasd velem kegyelmedet,

mert bízom benned! Mutasd meg nekem,

hogy melyik úton járjak,

mert hozzád emelem lelkemet!

Szabadíts meg ellenségeimtől,

Uram, hozzád menekülök!

Taníts meg a te akaratodat tenni,

mert te vagy Istenem!

A te jó lelked vezessen engem sima földön.

Eleveníts meg engem, Uram,

a te nevedért.

Hozd ki lelkemet a nyomorúságból

a te igazságodért!

Kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet,

és veszítsd el mindazokat,

akik szorongatják a lelkemet,

mert szolgád vagyok én.

Könyvek