Zsoltárok könyve
94. zsoltár
1. vers
Uram, bosszúállás Istene!
Bosszúállás Istene, jelenj meg!
2. vers
Kelj föl, te, földnek bírája,
fizess meg a kevélyeknek tetteik szerint!
3. vers
Meddig fognak még a hitetlenek,
Uram, meddig fognak még
a hitetlenek örvendezni?
4. vers
Háborognak, keményen beszélnek,
kérkedik minden gonosztevő.
5. vers
Népedet tiporják, Uram,
örökségedet nyomorgatják.
6. vers
Megölik az özvegyet és a jövevényt,
az árvákat is fojtogatják.
7. vers
Azt mondják: Nem látja az Úr,
nem veszi észre Jákób Istene!
8. vers
Eszméljetek föl, ti bolondok a nép között!
És ti balgák, mikor tértek észre?
9. vers
Aki a fület plántálta, az ne hallana?
És aki a szemet formálta, az ne látna?
10. vers
Aki a népeket megfeddi,
az ne büntetne?
Ő az, aki az embert ismeretre tanítja.
11. vers
Az Úr tudja, milyen hiábavalók
az ember gondolatai.
12. vers
Boldog ember az, akit megfeddesz, Uram,
és megtanítasz törvényedre,
13. vers
hogy nyugalmat adj neki
a veszedelem napján,
mialatt a gonosznak megássák a sírját.
14. vers
Bizony nem veti el népét az Úr,
nem hagyja el örökségét!
15. vers
Mert igazságra fordul az ítélet,
és követi azt minden igaz szívű.
16. vers
Ki kel föl az én oldalamon
a gonoszok ellen?
Ki áll mellém a gonosztevők ellen?
17. vers
Ha az Úr nem lett volna segítségemre,
már-már ott lakozna lelkem a csöndességben.
18. vers
Mikor azt mondtam,
hogy lábam kicsúszik alólam,
kegyelmed, Uram, megtámasztott engem.
19. vers
Mikor megsokasodik bennem az aggódás,
vigasztalásod megvidámítja lelkemet.
20. vers
Lehet-e köze hozzád
a hamisság ítélőszékének,
amely nyomorúságot szerez
a törvény látszata alatt?
21. vers
Egybegyűlnek az igaz lelke ellen,
és kárhoztatják az ártatlan vérét.
22. vers
De kőváram lett az Úr,
és Istenem az én oltalmam kősziklája.
23. vers
Visszafordítja rájuk álnokságukat,
és saját gonoszságukkal veszíti el őket.
Elveszíti őket az Úr, a mi Istenünk.
Könyvek
