Zsoltárok könyve
90. zsoltár
1. vers
///Mózesnek, Isten emberének
imádsága.///
Uram, te voltál hajlékunk
nemzedékről nemzedékre.
2. vers
Mielőtt hegyek lettek,
mielőtt a föld és a világ formáltatott,
öröktől fogva mindörökké vagy te, Istenem.
3. vers
A halandót visszatéríted a porba,
és azt mondod: Térjetek vissza, embernek fiai!
4. vers
Mert ezer esztendő annyi előtted,
mint a tegnapi nap, amely elmúlt;
és mint egy őrjárásnyi idő éjjel.
5. vers
Elragadod őket,
olyanokká lesznek, mint az álom;
mint a fű, amely reggel sarjad.
6. vers
Reggel virágzik és sarjad,
estére elhervad és megszárad.
7. vers
Bizony megemészt minket haragod,
és megrettenünk fölindulásod miatt.
8. vers
Magad elé vetetted álnokságainkat;
titkos bűneinket arcod világa elé.
9. vers
Bizony elmúlik minden napunk
fölindulásod miatt;
tovatűnnek éveink, mint egy sóhaj.
10. vers
Életünk ideje hetven esztendő,
vagy ha több, nyolcvan esztendő,
és nagyobb részük fáradság és keserűség,
amely gyorsan elszáll, mintha repülnénk.
11. vers
Ki mérheti föl haragod erejét
és félelmetességed szerint való
bosszúállásodat?
12. vers
Taníts minket úgy számlálni napjainkat,
hogy bölcs szívhez jussunk.
13. vers
Térj vissza, Uram! Meddig késel?
Könyörülj szolgáidon!
14. vers
Jó reggel elégíts meg minket kegyelmeddel,
hogy örvendezzünk és vigadjunk minden napon.
15. vers
Örvendeztess meg bennünket
nyomorúságunk napjaihoz mérten,
azokhoz az esztendőkhöz mérten,
amelyekben gonoszt láttunk.
16. vers
Hadd látszódjék meg műved szolgáidon
és dicsőséged az ő fiaikon.
17. vers
Legyen mirajtunk Istenünknek,
az Úrnak jóindulata,
és kezünk munkáját tedd maradandóvá;
kezünk munkáját tedd maradandóvá!
Könyvek
