Zsoltárok könyve
116. zsoltár
1. vers
Szeretem az Urat,
mert meghallgatja esedezéseim szavát.
2. vers
Mivel felém fordította fülét,
őt hívom segítségül egész életemben.
3. vers
Körülvettek a halál kötelei,
és a Seol szorongattatása támadt rám,
nyomorúságba és ínségbe jutottam.
4. vers
És az Úr nevét hívtam segítségül:
Kérlek, Uram, szabadítsd meg lelkemet!
5. vers
Kegyelmes és igazságos az Úr,
irgalmas a mi Istenünk.
6. vers
Megőrzi az Úr az együgyűeket;
elesett voltam, és megszabadított engem.
7. vers
Lelkem, nyugodj meg újra,
mert az Úr jót tett veled!
8. vers
Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól,
szememet a könnyhullatástól
és lábamat az eleséstől,
9. vers
az Úr arca előtt fogok járni az élők földén.
10. vers
Hittem, azért szóltam;
noha igen megalázott vagyok.
11. vers
Csüggedésemben ezt mondtam:
Minden ember hazug.
12. vers
Mivel fizessek az Úrnak
minden hozzám való jótéteményéért?
13. vers
Fölemelem a szabadulásért való poharat,
és az Úr nevét hívom segítségül.
14. vers
Az Úrnak tett fogadalmaimat
megadom egész népe előtt.
15. vers
Az Úr szeme előtt drága
kegyeseinek halála.
16. vers
Ó, Uram, én a te szolgád vagyok,
szolgálólányod fia: te oldoztad ki köteleimet.
17. vers
Neked áldozom hálaáldozattal,
és az Úr nevét hívom segítségül.
18. vers
Az Úrnak tett fogadalmaimat
megadom egész népe előtt,
19. vers
az Úr házának udvaraiban,
tebenned, Jeruzsálem!
Dicsérjétek az Urat!
Könyvek
