Zsoltárok könyve
9. zsoltár
1. vers
A karmesternek: „A fiú halála” dallamára. Dávid zsoltára.
2. vers
Dicsérlek, Uram, teljes szívemből,
hirdetem minden csodatettedet.
3. vers
Örülök és örvendezek tebenned,
zengem nevedet, ó, Magasságos!
4. vers
Mert meghátráltak ellenségeim,
elbuktak és elvesztek színed előtt.
5. vers
Mert véghez vitted ítéletemet és ügyemet,
trónodra ültél, mint igaz bíró.
6. vers
Megdorgáltad a népeket,
elveszítetted a gonoszt,
örökre eltörölted nevüket.
7. vers
Megsemmisült az ellenség,
örökre rommá lettek a városok,
amelyeket kiszaggattál,
még az emlékük is kiveszett.
8. vers
Az Úr örökké trónján ül,
ítéletre állította fel székét.
9. vers
Igazságosan ítéli meg a világot,
méltányosan törvénykezik a népek fölött.
10. vers
Az Úr a nyomorultak kővára,
erősség a szükség idején.
11. vers
Azért benned bíznak, akik ismerik nevedet,
mert nem hagyod el azokat, Uram,
akik keresnek téged.
12. vers
Énekeljetek az Úrnak, aki a Sionon lakik;
hirdessétek fenséges tetteit a népek között!
13. vers
Mert számonkéri a kiontott vért,
megemlékezik róla,
nem feledkezik el a szegények jajkiáltásáról.
14. vers
Könyörülj rajtam, Uram!
Lásd meg nyomorúságomat,
amely gyűlölőim miatt ért!
Te emelsz föl engem a halál kapujából,
15. vers
hogy hirdethessem dicsőségedet
Sion leányának kapuiban,
és örvendezzek szabadításodnak.
16. vers
A népek a maguk ásta verembe süllyedtek,
rejtett hálójukban megakadt a lábuk.
17. vers
Megismertette magát az Úr, ítéletet hozott;
a gonoszt saját keze munkája ejti el. Közjáték. Szela
18. vers
A Seolba jutnak a gonoszok,
oda jut minden olyan nép, amely elfeledkezik Istenről.
19. vers
Mert nem marad örökre elfelejtve a szegény,
a nyomorultak reménye sem vész el végképp.
20. vers
Kelj föl, Uram, ne hatalmasodjék el a halandó;
vond magad elé ítéletre a népeket!
21. vers
Rettentsd meg, Uram, őket,
hadd tudják meg a népek, hogy ők csak halandók. Szela
Könyvek
