Zsoltárok könyve
37. zsoltár
1. vers
Dávidé. Ne bosszankodj az elvetemültek miatt,
ne irigykedj a gonosztevőkre!
2. vers
Mert hirtelen levágják őket, mint a füvet,
s elfonnyadnak, mint a gyönge növény.
3. vers
Bízzál az Úrban, és cselekedj jót,
e földön lakjál, és élj hűségesen.
4. vers
Gyönyörködj az Úrban,
és megadja neked szíved kéréseit.
5. vers
Hagyjad az Úrra utadat,
és bízzál benne, majd ő teljesíti.
6. vers
Felhozza igazságodat, mint a világosságot,
és jogodat, miként a delet.
7. vers
Csendesedjél le az Úr előtt,
és türelmesen várjad őt!
Ne bosszankodjál azon,
hogy azoknak szerencsés az útjuk,
akik álnok tanácsokat követnek.
8. vers
Szűnj meg haragudni,
hagyj fel a heveskedéssel.
Ne bosszankodjál, az csak rosszra vinne!
9. vers
Mert az elvetemültek kipusztulnak;
de akik az Úrban remélnek, ők öröklik a földet.
10. vers
Még egy kevés idő, és nincs gonosz,
nézed a helyét, és nem találod.
11. vers
A szelídek öröklik a földet,
és elégedettek lesznek sorsukkal.
12. vers
Fondorlatot sző a gonosz az igaz ellen,
és fogait csikorgatja ellene.
13. vers
Az Úr nevet rajta, mert látja,
hogy eljön az ő napja.
14. vers
Kardot rántanak a gonoszok,
kifeszítik íjaikat,
hogy elejtsék a szegényt és nyomorultat,
és levágják az egyenes úton járót.
15. vers
De kardjuk saját szívükbe hatol,
és íjuk eltörik.
16. vers
Jobb a kevés az igaznak,
mint a gazdagság a sok gonosznak.
17. vers
Mert a gonoszok karja eltörik,
de az igazakat támogatja az Úr.
18. vers
Jól ismeri az Úr a feddhetetlenek napjait,
és örökségük örökké megmarad.
19. vers
Nem szégyenülnek meg
a veszedelmes időben sem,
jóllaknak az éhínség napjaiban.
20. vers
De a gonoszok elvesznek,
és az Úr ellenségei elenyésznek,
még ha olyanok is, mint a mező ékessége:
füstként enyésznek el.
21. vers
Kölcsönt kér a gonosz, és nem fizeti vissza,
de az igaz irgalmas és adakozó.
22. vers
Mert akiket megáld az Úr, öröklik a földet,
és akiket megátkoz, kipusztulnak.
23. vers
Az Úr megerősíti annak az embernek lépteit,
akinek útját kedveli.
24. vers
Ha megbotlik is, nem esik el,
mert az Úr kézen fogja.
25. vers
Gyermek voltam, és már megvénültem,
de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz,
sem azt, hogy magzata kenyeret kéregetett volna.
26. vers
Mindennap könyörül és kölcsönad,
és magzata áldott.
27. vers
Kerüld a rosszat, cselekedj jót,
és örökké megmaradsz.
28. vers
Mert az Úr szereti az igazságot,
és nem hagyja el kegyeseit.
Megőrzi őket örökké,
a gonoszok magvát pedig kiirtja.
29. vers
Az igazak öröklik a földet,
és mindvégig rajta laknak.
30. vers
Bölcsességet mond az igaz ember szája,
és nyelve igazat szól.
31. vers
Istenének törvénye van szívében,
nem ingadoznak léptei.
32. vers
Leselkedik a gonosz az igazra,
és halálra keresi.
33. vers
De az Úr nem hagyja a kezében,
és nem kárhoztatja, amikor ítéletre kerül.
34. vers
Remélj az Úrban, őrizd meg az ő útját;
akkor fölmagasztal téged, és öröklöd a földet.
Meglátod, hogy kipusztítja a gonoszokat.
35. vers
Láttam egy erőszakos, gonosz embert:
szétterjeszkedett, mint egy dús lombú, zöldellő fa.*
36. vers
De eltűnt, és íme, nem volt többé,
kerestem, de nem volt található.
37. vers
Ügyelj, hogy feddhetetlen légy,
vigyázz, hogy becsületes maradj,
mert a jövendő a béke emberéé.
38. vers
De a bűnösök mind elvesznek,
a gonoszok vége pusztulás.
39. vers
Az igazak megmaradása azonban az Úrtól van,
ő az erősségük a szükség idején.
40. vers
Megsegíti őket az Úr, és megszabadítja őket;
megszabadítja őket a gonoszoktól,
és megtartja őket, mert hozzá menekültek.
Könyvek
