Zsoltárok könyve
49. zsoltár
1. vers
A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.
2. vers
Halljátok meg ezt mind, ti népek,
figyeljen e világ minden lakója,
3. vers
közemberek, főemberek,
gazdag és szegény egyaránt!
4. vers
Szám bölcsességet beszél,
szívem elmélkedése értelem.
5. vers
Példabeszédre fordítom fülemet,
hárfaszóval kezdem rejtvényemet.
6. vers
Miért féljek a gonosz napokban,
amikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
7. vers
akik gazdagságukban bíznak,
és nagy vagyonukkal dicsekszenek?
8. vers
Hiszen senki sem válthatja meg testvérét,
nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
9. vers
Mivel a lélek váltsága drága,
végképp le kell mondani róla;
10. vers
még ha örökké élne is,
és nem látná meg a sírgödröt.
11. vers
De meglátja! A bölcsek is meghalnak,
a bolond és ostoba is elvész;
gazdagságuk másokra marad.
12. vers
Azt gondolják, hogy házuk
örökké megmarad,
és lakóhelyük nemzedékről nemzedékre;
földjüket magukról nevezik el.
13. vers
Pedig az ember akkor sem marad meg,
ha tisztességben van;
hasonlít az állatokhoz, amelyeket levágnak.
14. vers
Ez a bolondok sorsa,
és követőik mégis gyönyörködnek a szavukban. Szela
15. vers
Mint a juhok, úgy kerülnek a sírba,
a halál legelteti őket, />
és reggel már az igazak uralkodnak.
Alakjukat elemészti a sír, nem lesz lakásuk.
16. vers
Csak Isten válthatja ki lelkemet
a halál kezéből,
mikor magához ragad engem. Szela
17. vers
Ne félj, ha valaki meggazdagodik,
ha házának kincse gyarapszik,
18. vers
mert semmit sem vihet el magával,
ha meghal, kincse nem száll le utána.
19. vers
Ha életében áldottnak vallja is magát,
és ha dicsérik is, hogy jót tett magával,
20. vers
mégis atyái nemzedékéhez jut,
többé sohasem lát világosságot.
21. vers
Mert az ember, ha tisztessége van is,
de nincs okossága, hasonlít az állathoz,
amelyet levágnak.
Könyvek
