Zsoltárok könyve
57. zsoltár
1. vers
A karmesternek: a „Ne veszíts el” dallamára. Dávid bizonyságtétele, amikor Saul elől a barlangba menekült.
2. vers
Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam,
mert hozzád menekül a lelkem,
és szárnyad árnyékában keresek oltalmat,
amíg elvonul a veszedelem.
3. vers
A magasságos Istenhez kiáltok,
Istenhez, aki jót végez felőlem.
4. vers
Segítséget küld a mennyből,
és megtart engem, megcsúfolja azt,
aki elnyelne engem. Szela
Isten elküldi kegyelmét és hűségét.
5. vers
Oroszlánok között vagyok,
tűzokádók között fekszem,
akiknek foga lándzsa és nyíl,
nyelve pedig éles kard.
6. vers
Magasztaljanak téged az egekig, Istenem,
az egész földön legyen ott a dicsőséged!
7. vers
Hálót vetettek a lábamnak,
lelkem meggörnyedt.
Vermet ástak nekem, de ők estek bele. Szela
8. vers
Kész a szívem, Istenem, kész a szívem.
Hadd énekeljek és zengedezzek!
9. vers
Serkenj föl, dicsőségem,
serkenj föl, lant és hárfa,
hadd költsem föl a hajnalt!
10. vers
Hálát adok neked, Uram, a népek között,
és zengedezek neked a nemzetek között.
11. vers
Mert az egekig ér a te kegyelmed
és a felhőkig a te hűséged.
12. vers
Magasztaljanak az egekig, Istenem,
az egész földet töltse be dicsőséged!
Könyvek
