Zsoltárok könyve
105. zsoltár
1. vers
Magasztaljátok az Urat,
hívjátok segítségül nevét,
hirdessétek tetteit a népek között!
2. vers
Énekeljetek neki, zengjetek neki,
beszéljétek el minden csodás tettét!
3. vers
Dicsőítsétek szent nevét!
Örvendezzen azoknak a szíve,
akik az Urat keresik.
4. vers
Keressétek az Urat és az ő erejét,
keressétek arcát szüntelen!
5. vers
Emlékezzetek meg csodáiról,
amelyeket cselekedett,
jeleiről és szája ítéleteiről,
6. vers
ó, Ábrahámnak, az ő szolgájának utódai,
ó, Jákóbnak, az ő választottjának fiai!
7. vers
Ő az Úr, a mi Istenünk,
az egész földre kihat ítélete.
8. vers
Megemlékezik szövetségéről mindörökké,
rendelkezéséről, amelyet ezer nemzedékig
megszabott,
9. vers
amelyet Ábrahámmal kötött,
és ahogy Izsáknak megesküdött.
10. vers
Jákób elé állította azt szabályul,
Izráel elé örök szövetségül.
11. vers
Azt mondta: Neked adom Kánaán földjét
sors szerint való örökségül.
12. vers
Akkor még csekély számban,
igen kevesen voltak, és jövevényként éltek ott.
13. vers
Egyik nemzettől a másikhoz bujdostak,
egyik országból a másik néphez.
14. vers
De senkinek sem engedte,
hogy nyomorgassa őket,
sőt királyokat is megfenyített miattuk:
15. vers
Ne érintsétek fölkentjeimet,
és prófétáimnak ne ártsatok!
16. vers
Azután éhínséget idézett elő a földön,
és eltörte a kenyér botját mindenütt.
17. vers
Elküldött előttük egy férfiút,
Józsefet, akit rabszolgának adtak el.
18. vers
A lábát béklyóba szorították,
őt magát vasra verték
19. vers
mindaddig,
amíg szava be nem teljesedett.
Az Úr beszéde igazolta őt.
20. vers
Érte küldött a király,
és szabadon engedte,
a népek uralkodója szabaddá tette.
21. vers
Úrrá tette őt a házán
és parancsolóvá minden vagyonán,
22. vers
hogy főembereit,
ha akarja, megkötöztethesse,
és véneit is bölcsességre taníthassa.
23. vers
És bement Izráel Egyiptomba,
és Jákób Hám földjén jövevény lett.
24. vers
És nagyon megszaporította népét,
és erősebbé tette elnyomóinál,
25. vers
akiknek szívét megváltoztatta,
hogy gyűlöljék népét,
és álnokul cselekedjenek szolgáival.
26. vers
Elküldte szolgáját, Mózest és Áront,
akiket kiválasztott.
27. vers
Ők jeleket vittek véghez közöttük
és csodákat Hám földjén.
28. vers
Sötétséget küldött, és elsötétült,
mégis engedetlenkedtek parancsával szemben.
29. vers
Vizeiket vérré változtatta,
és kipusztította halaikat.
30. vers
Földjük békáktól hemzsegett,
még a királyuk termeiben is.
31. vers
Szólt, és tetvek és bogarak
támadtak egész határukra.
32. vers
Jégesőt adott nekik eső gyanánt,
és földjükre lángoló tüzet.
33. vers
Elverte szőlőjüket és fügefájukat,
és széttördelte határukban a fákat.
34. vers
Szólt, és sáska támadt
és megszámlálhatatlan szöcske.
35. vers
Fölemésztettek minden növényt a földjükön,
és fölfalták szántóföldjük gyümölcsét.
36. vers
Megölt földjükön minden elsőszülöttet,
férfierejük minden zsengéjét.
37. vers
És ezüsttel és arannyal megrakva
hozta ki őket,
és nemzetségeikben nem akadt tántorgó.
38. vers
Örült Egyiptom, amikor kivonultak,
mert a tőlük való félelem szállta meg őket.
39. vers
Felhőt terített rájuk, hogy befedezze őket,
és tüzet, hogy világítson éjjel.
40. vers
Könyörögtek, és ő fürjeket hozott,
mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
41. vers
Megnyitotta a kősziklát,
és víz zúdult ki, folyóként áradt a sivatagban.
42. vers
Mert megemlékezett szent ígéretéről,
amelyet szolgájának, Ábrahámnak tett.
43. vers
Így hozta ki népét örömmel
és választottjait vigassággal.
44. vers
Nekik adta a pogányok földjét,
és a népek fáradsággal szerzett javait örökölték,
45. vers
hogy megtartsák rendelkezéseit,
és megőrizzék törvényeit. Dicsérjétek az Urat!
Könyvek
