Zsoltárok könyve
147. zsoltár
Buzdítás Isten dicséretére
1. vers
Dicsérjétek az Urat!
Hiszen Istenünkről énekelni jó,
hiszen őt dicsérni
gyönyörűséges és illendő dolog!
2. vers
Az Úr építi Jeruzsálemet,
összegyűjti a szétszórt Izráelt.
3. vers
Meggyógyítja a megtört szívűeket,
és bekötözi sebeiket.
4. vers
Elrendeli a csillagok számát,
és nevet ad mindnyájuknak.
5. vers
Nagy a mi Urunk és igen hatalmas,
bölcsességének nincs határa.
6. vers
Megtartja az Úr a nyomorultakat,
de a gonoszokat porig alázza.
7. vers
Énekeljetek az Úrnak hálaadással,
pengessetek hárfát Istenünknek!
8. vers
Ő az, aki beborítja felhővel az eget,
esőt készít a föld számára,
és füvet sarjaszt a hegyeken.
9. vers
Ő az, aki táplálékot ad az állatoknak,
még a károgó hollófiókáknak is.
10. vers
Nem paripák erejében telik kedve,
nem is a férfi lábában gyönyörködik.
11. vers
Az őt félőkben gyönyörködik az Úr,
akik kegyelmében reménykednek.
12. vers
Dicsőítsd, Jeruzsálem, az Urat!
Dicsérd, ó, Sion, Istenedet!
13. vers
Mert erőssé teszi kapuid zárait,
és megáldja a benne lakó fiaidat.
14. vers
Békességet ad határaidnak,
a legjobb búzával elégít meg téged.
15. vers
Elküldi parancsolatát a földre,
szava igen gyorsan odaér.
16. vers
Olyan havat ad, mint a gyapjú,
és úgy szórja a deret, mint a hamut.
17. vers
Darabokban szórja le a jeget,
ki állhatja ki, ha fagyot támaszt?
18. vers
De ha kibocsátja szavát,
szétolvasztja őket;
ha megindítja a szelet,
már folydogálnak is a vizek.
19. vers
Közölte igéit Jákóbbal,
törvényeit és végzéseit Izráellel.
20. vers
Nem tett így egyetlen néppel sem,
határozatait sem tudatta velük.
Dicsérjétek az Urat!
Könyvek
