Zsoltárok könyve
59. zsoltár
1. vers
A karmesternek: a „Ne veszíts el”* dallamára. Dávid bizonyságtétele, amikor Saul embereket küldött, hogy figyeljék a házát, és megöljék őt.
2. vers
Szabadíts meg engem ellenségeimtől,
Istenem, ments meg a rám támadóktól!
3. vers
Szabadíts meg a gonosztevőktől,
és segíts meg engem a vérontó emberekkel szemben.
4. vers
Mert íme, lelkem után leselkednek,
összegyűlnek ellenem az erősek,
pedig sem hibám, sem vétkem nincs, Uram!
5. vers
Bár nincs bűnöm, sietve ellenem készülnek.
Kelj fel segítségemre, és lásd meg őket!
6. vers
Te, Uram, Seregek Istene, Izráel Istene,
kelj föl! Büntesd meg mind e népeket,
ne könyörülj senkin, aki hamisságot cselekszik. Szela
7. vers
Este megjelennek, ordítanak, mint az eb,
körüljárják a várost.
8. vers
Íme, szájukkal üvöltenek,
ajkuk között kard van,
mert azt gondolják: Kicsoda hallja meg?
9. vers
Te pedig, Uram, nevetsz rajtuk,
és csúffá teszed mind e népeket.
10. vers
Te vagy az erőm, rád figyelek,
mert Isten az én váram.
11. vers
Elém jön kegyelmes Istenem,
és látnom engedi ellenségeim vesztét.
12. vers
Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen!
Tedd őket bujdosóvá hatalmaddal,
és alázd meg őket, Uram, mi pajzsunk!
13. vers
Szájukban vétek ajkuk beszéde,
ejtse csapdába őket kevélységük,
mert csak átkot és hazugságot szólnak.
14. vers
Veszítsd el őket haragodban,
veszítsd el őket, hogy ne legyenek!
Hadd tudják meg egészen a föld határáig,
hogy Isten uralkodik Jákób fölött.
Szela
15. vers
Este visszatérnek,
vonítanak, mint az ebek,
körüljárják a várost.
16. vers
Élelem után kószálnak,
és ha nem laknak jól, nyüszítenek.
17. vers
Én pedig hatalmadról énekelek,
minden reggel kegyelmedet magasztalom;
mert váram vagy és menedékem
nyomorúságom napján.
18. vers
Én erősségem, neked énekelek!
Mert Isten az én váram.
Ő az én kegyelmes Istenem!
Könyvek
