Zsoltárok könyve
42. zsoltár
1. vers
A karmesternek: Kórah fiainak tanítása.
2. vers
Amint a szarvas kívánkozik a folyóvízhez,
úgy vágyik utánad a lelkem, Istenem!
3. vers
Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után.
Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?
4. vers
Éjjel és nappal
könnyhullatásom volt a kenyerem,
mikor mindennap azt mondták nekem:
Hol van a te Istened?
5. vers
Amikor kiöntöm lelkemet, ezekről emlékezem:
milyen nagy csoportban vonultam azelőtt,
és milyen hangos ujjongással és hálaadással
vezettem az ünneplő sokaságot Isten házáig.*
6. vers
Miért csüggedsz el, lelkem,
miért nyugtalankodsz bennem?
Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki
az ő szabadításáért!
7. vers
Istenem, elcsügged bennem a lelkem,
azért megemlékezem rólad a Jordán földjéről
és a Hermónról, a Micár hegyéről.
8. vers
Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára,
minden vízáradásod és hullámod átcsapott fölöttem.
9. vers
Nappal kegyelmét küldte hozzám az Úr,
éjjel éneke volt velem, imádság életem Istenéhez.
10. vers
Hadd mondjam Istennek, kőszálamnak:
Miért feledkeztél el rólam?
Miért kell gyászban járnom
az ellenség háborgatása miatt?
11. vers
Olyan, mintha csontjaimat zúznák össze,
amikor szorongatóim gyaláznak engem,
és naponként azt mondják nekem:
Hol van a te Istened?
12. vers
Miért csüggedsz el, lelkem,
és miért nyugtalankodsz bennem?
Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki,
az én szabadítómnak és Istenemnek!
Könyvek
