Zsoltárok könyve

41. zsoltár

A karmesternek: Dávid zsoltára.

Boldog az, aki törődik a nyomorulttal;

a veszedelem napján megmenti azt az Úr.

Az Úr megőrzi és élteti őt; boldog lesz e földön,

és nem adja oda ellenségei kívánságának.

Az Úr megerősíti őt betegágyán;

bármi is a baja, jobbulást ad neki betegségéből.

Azt mondtam: Uram, kegyelmezz nekem,

gyógyítsd meg lelkemet,

mert vétkeztem ellened!

Ellenségeim rosszat mondanak felőlem:

Mikor hal már meg, és mikor vész ki a neve?

Aki látogatóba jön, hiábavalóságot beszél.

Összegyűjt szívében minden rosszat,

azután kimegy az utcára, és kibeszéli.

Gyűlölőim együtt suttognak rólam,

gonoszat gondolnak felőlem:

Gyógyíthatatlan métely szállt rá,

ezért fekszik itt, és többé nem kel föl!

Még a jóakaróm is, akiben bíztam,

aki a kenyeremet ette,

az is fölemelte sarkát ellenem.

De te, Uram, könyörülj rajtam,

és emelj föl engem, hadd fizessek meg nekik!

Abból tudom meg, hogy kedvelsz engem,

ha ellenségem nem ujjong fölöttem,

engem pedig támogatsz

feddhetetlenségemben,

és színed elé állítasz örökre.

Áldott az Úr, Izráel Istene

örökkön örökké. Ámen, ámen!

Könyvek