Psalm 41
A karmesternek: Dávid zsoltára.
Boldog az, aki törődik a nyomorulttal;
a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
Az Úr megőrzi és élteti őt; boldog lesz e földön,
és nem adja oda ellenségei kívánságának.
Az Úr megerősíti őt betegágyán;
bármi is a baja, jobbulást ad neki betegségéből.
Azt mondtam: Uram, kegyelmezz nekem,
gyógyítsd meg lelkemet,
mert vétkeztem ellened!
Ellenségeim rosszat mondanak felőlem:
Mikor hal már meg, és mikor vész ki a neve?
Aki látogatóba jön, hiábavalóságot beszél.
Összegyűjt szívében minden rosszat,
azután kimegy az utcára, és kibeszéli.
Gyűlölőim együtt suttognak rólam,
gonoszat gondolnak felőlem:
Gyógyíthatatlan métely szállt rá,
ezért fekszik itt, és többé nem kel föl!
Még a jóakaróm is, akiben bíztam,
aki a kenyeremet ette,
az is fölemelte sarkát ellenem.
De te, Uram, könyörülj rajtam,
és emelj föl engem, hadd fizessek meg nekik!
Abból tudom meg, hogy kedvelsz engem,
ha ellenségem nem ujjong fölöttem,
engem pedig támogatsz
feddhetetlenségemben,
és színed elé állítasz örökre.
Áldott az Úr, Izráel Istene
örökkön örökké. Ámen, ámen!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150