Psalm 56
A karmesternek: „A messzi fák galambja” dallamára. Dávid bizonyságtétele, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.
Könyörülj rajtam, Istenem,
mert a halandó ember eltipor engem!
Mindennap támadnak és nyomorgatnak.
Ellenségeim mindennap
bosszút lihegnek ellenem;
bizony sokan hadakoznak ellenem gőgösen.
Mikor félnem kellene is,
én benned bízom.
Istenben, akinek igéjét dicsőítem;
Istenben bízom, nem félek,
ember mit árthatna nekem?
Minduntalan kiforgatják szavaimat,
minden gondolatukkal azon vannak,
hogy ártsanak nekem.
Egybegyűlnek, elrejtőznek,
lépteimet lesik, mert lelkemet kívánják.
Megmenekülhetnek-e gonoszságuk ellenére?
Pusztítsd el haragoddal e népeket, Istenem!
Számontartod bujdosásomat,
gyűjtsd tömlődbe könnyeimet,
vajon nincsenek-e benne könyvedben?!
Meghátrálnak majd ellenségeim,
amikor hozzád kiáltok,
ebből tudom meg, hogy Isten velem van.
Dicsérem Istent ígéretéért,
dicsérem az Urat ígéretéért.
Istenben bízom, nem félek,
ember mit árthatna nekem?!
Istenem, tartozom a neked tett fogadalmaimmal,
megadom neked hálaáldozatomat.
Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól,
sőt lábamat az eleséstől,
hogy Isten előtt járjak az élet világosságában.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150