Psalm 12
A karmesternek: mély hangra. Dávid zsoltára.
Segíts, Uram, mert elfogyott a kegyes,
eltűntek a hívek az emberek fiai közül!
Hamisan szól egyik a másikhoz,
hízelgő ajakkal, kétszínűen beszélnek.
Irtson ki az Úr minden hízelgő ajkat,
minden nyelvet, amely nagyokat mond.
Mert azt mondják:
Nyelvünkkel felülkerekedünk,
ajkunk velünk van: ki lehetne úrrá rajtunk?
A szegények elnyomása miatt,
a nyomorultak nyögése miatt
bizony fölkelek – így szól az Úr –,
védelmembe veszem azt, aki arra vágyik.
Az Úr szavai tiszta beszédek,
mint a földbe vájt kohóban megolvasztott ezüst,
amelyet hétszer tisztítanak.
Uram, tarts meg minket,
és őrizz meg minket e nemzedéktől fogva mindenkor,
még ha gonoszok járnak is körös-körül,
és az alávalóságot fölmagasztalják az emberek között!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150