Zsoltárok könyve

Chapters:

… 29 30 31 32 33 …   ⇤ ← 31 → ⇥

verse #1

A karmesternek: Dávid zsoltára.

verse #2

Hozzád menekülök, Uram,

ne szégyenüljek meg soha!

Igazságoddal szabadíts meg engem.

verse #3

Fordítsd felém füledet,

hamar szabadíts meg.

Légy erős kősziklám,

erődített váram, hogy megtarts engem!

verse #4

Mert te vagy kősziklám és védő váram:

vezess hát és terelgess engem nevedért.

verse #5

Ments ki engem a hálóból,

amelyet titkon vetettek nekem,

hiszen te vagy erősségem.

verse #6

Kezedbe ajánlom lelkemet,

te váltasz meg engem,

ó, Uram, hűséges Isten.

verse #7

Gyűlölöm a hazug bálványok híveit,

én csak az Úrban bízom.

verse #8

Hadd vigadjak és örüljek kegyelmednek,

noha látod nyomorúságomat,

és ismered háborgó lelkemet.

verse #9

Nem adtál engem az ellenség kezébe,

sőt tágas térre állítottad a lábamat.

verse #10

Könyörülj rajtam, Uram,

szorult helyzetemben;

szemem elhomályosodott a búbánat miatt,

odavan testem-lelkem.

verse #11

A bánat miatt elenyészik életem,

sóhajtásban múlnak el éveim.

Bűnöm miatt megfogyatkozott az erőm,

és kiszáradnak csontjaim.

verse #12

Csúffá lettem tömérdek üldözőm miatt,

szomszédaim és ismerőseim félnek tőlem,

akik az utcán látnak, elfutnak előlem.

verse #13

Elfeledtek, akár egy halottat,

olyanná lettem, mint egy tönkrement edény.

verse #14

Mert hallom sokak suttogását,

iszonyatosságot mindenfelől.

Együtt tanácskoznak ellenem,

és azt tervezik, hogy kioltják életemet.

verse #15

De én benned bízom, Uram!

Azt mondom: Te vagy Istenem.

verse #16

Életem ideje kezedben van.

Szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől!

verse #17

Világosítsd meg arcodat szolgádon,

jóvoltodból tarts meg engem.

verse #18

Uram, ne szégyenüljek meg,

hogy téged hívlak.

Szégyenüljenek meg a gonoszok,

és pusztuljanak a Seolba.

verse #19

Némuljanak el a hazug ajkak,

amelyek vakmerően szólnak az igaz ellen,

kevélységgel és megvetéssel.

verse #20

Mily bőséges a te jóságod,

amelyet a téged félőknek tartogatsz,

és részelteted benne a hozzád menekülőket

az emberek fiai előtt.

verse #21

Elrejted őket jelenléted rejtekében

az emberek zendülései elől;

sátradban őrzöd őket a perlekedő nyelvektől.

verse #22

Áldott az Úr, hogy csodálatosan

megmutatta nekem kegyelmét

az ostromlott városban!

verse #23

Én ugyan azt gondoltam ijedtemben,

hogy elvetettél szemed elől,

te mégis meghallgattad esedezésem szavát,

amikor hozzád kiáltottam.

verse #24

Szeressétek az Urat mind, ti kedveltjei!

Kegyeseit megőrzi az Úr,

de a kevélyen cselekvőknek bőven megfizet!

verse #25

Legyetek erősek és bátor szívűek,

akik az Úrban reménykedtek!

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150