Zsoltárok könyve

Chapters:

… 76 77 78 79 80 …   ⇤ ← 78 → ⇥

verse #1

Ászáf tanítása.

Népem, figyelj tanításomra,

fordítsátok fületeket szám beszédeihez!

verse #2

Példabeszédre nyitom számat,

rejtett dolgokat szólok a régi időből.

verse #3

Amiket hallottunk és tudunk,

amiket atyáink beszéltek el nekünk,

verse #4

nem titkoljuk fiaink elől,

a jövő nemzedéknek is elbeszéljük

az Úr dicséretét, hatalmát

és csodáit, amelyeket cselekedett.

verse #5

Mert bizonyságot állított Jákób elé,

és törvényt rendelt Izráelben,

és megparancsolta atyáinknak,

hogy tanítsák meg rájuk fiaikat.

verse #6

Tudja meg azokat a jövő nemzedék,

a születendő fiak,

és fölnövekedve beszéljék el az ő fiaiknak,

verse #7

hogy Istenbe vessék reménységüket,

ne felejtkezzenek el Isten dolgairól,

és tartsák meg parancsolatait.

verse #8

Hogy ne legyenek olyanok, mint atyáik:

makacs és lázadó nemzedék.

Olyan nemzedék, amelynek nem volt szilárd a szíve,

és lelke sem volt hű Isten iránt.

verse #9

Mint Efraim fiai, a fegyveres íjászok,

akik meghátráltak az ütközet napján.

verse #10

Nem őrizték meg Isten szövetségét,

és nem akartak törvénye szerint járni.

verse #11

Sőt elfelejtkeztek tetteiről,

csodáiról, amelyeket mutatott nekik.

verse #12

Atyáik előtt csodákat művelt

Egyiptom földjén, Cóan mezején.

verse #13

Kettéválasztotta a tengert, és átvitte őket,

a vizeket pedig falként állította föl.

verse #14

Nappal felhő által vezette őket,

egész éjen át pedig tűz fényével.

verse #15

Sziklákat hasított meg a pusztában,

és bőven adott inniuk a mélységes vizekből.

verse #16

Patakokat fakasztott a kősziklából,

és folyamok módjára öntötte vizüket.

verse #17

Mégis folyton vétkeztek ellene,

és lázadoztak a Felséges ellen a pusztában.

verse #18

Megkísértették Istent a szívükben:

kívánságuk szerinti ennivalót kértek.

verse #19

Így szóltak Isten ellen:

Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában?

verse #20

Íme, megütötte a kősziklát,

és víz ömlött, és patakok áradtak;

de vajon tud-e kenyeret is adni

és húsról gondoskodni népe számára?

verse #21

Meghallotta ezt az Úr, és megharagudott;

tűz gyulladt föl Jákób ellen,

és haragra gerjedt Izráel ellen,

verse #22

mert nem hittek Istenben,

és nem bíztak segítségében.

verse #23

Akkor parancsolt a felhőknek odafönn,

és megnyitotta az ég kapuit.

verse #24

Mannát hullatott rájuk eledelül,

és mennyei gabonát adott nekik.

verse #25

Angyalok kenyerét ette az ember,

bőséggel küldött nekik eleséget.

verse #26

Megindította a keleti szelet az egekben,

és elhozta erejével a déli szelet.

verse #27

Annyi húst hullatott rájuk, mint a por,

és annyi madarat, mint a tenger fövenye.

verse #28

Táboruk közepén hullatta le őket,

a sátraik körül.

verse #29

Ettek, és igen megelégedtek,

amit kívántak, azt hozott nekik.

verse #30

Mégsem hagytak föl kívánságaikkal,

bár még szájukban volt az étel.

verse #31

Ezért fölgerjedt ellenük Isten haragja,

sokakat megölt nagyjaik közül,

és levágta Izráel ifjait.

verse #32

Mindezek ellenére újból vétkeztek,

és nem hittek csodáinak.

verse #33

Ezért hiábavalóságban

hagyta telni napjaikat,

éveiket pedig rettegésben.

verse #34

Ha ölte őket, hozzá fordultak,

megtértek, és Istent keresték.

verse #35

Eszükbe jutott, hogy Isten a kősziklájuk,

és a felséges Isten a megváltójuk.

verse #36

És szájukkal hízelegtek,

de nyelvükkel hazudoztak neki.

verse #37

Szívük nem volt állhatatos iránta,

és nem voltak hűségesek szövetségéhez.

verse #38

Pedig ő irgalmas és bűnbocsátó,

nem semmisít meg,

sőt sokszor elfordítja haragját,

és nem engedi fölgerjedni indulatát.

verse #39

Megemlékezik arról, hogy test ők,

és olyanok, mint az ellebbenő szél,

amely nem tér vissza.

verse #40

Hányszor lázongtak ellene a pusztában,

hányszor okoztak neki fájdalmat a kietlenben!

verse #41

Újra és újra kísértették Istent,

ingerelték Izráel szentjét.

verse #42

Nem emlékeztek meg az ő kezéről,

sem arról a napról, amelyen

megváltotta őket a nyomorgatótól,

verse #43

amikor jeleket tett Egyiptomban

és csodákat Cóan mezején.

verse #44

Vérré változtatta folyóikat,

nem ihattak patakjaikból.

verse #45

Bogarakat bocsátott rájuk,

amelyek emésztették őket,

és békákat, amelyek pusztították őket.

verse #46

Termésüket a cserebogárnak adta,

munkájuk gyümölcsét a sáskának.

verse #47

Szőlőjüket jégesővel pusztította el,

fügefáikat ónos esővel.

verse #48

Odavetette marháikat a jégesőnek,

jószágukat pedig a mennyköveknek.

verse #49

Rájuk bocsátotta haragja tüzét,

mérgét, búsulását és a szorongattatást:

a gonosz angyalok seregét.

verse #50

Utat tört haragjának,

és nem óvta meg lelküket a haláltól,

életüket döghalálnak vetette.

verse #51

Megölt minden elsőszülöttet Egyiptomban,

a férfierő zsengéjét Hám sátraiban.

verse #52

Elindította népét, mint juhokat,

és vezette, mint nyájat a pusztában.

verse #53

Biztonságban vezette őket,

és nem féltek,

ellenségeiket pedig elborította a tenger.

verse #54

Bevitte őket szent határába,

arra a hegyre, amelyet jobbjával szerzett.

verse #55

Népeket űzött ki előlük,

elosztotta nekik az örökséget sorsvetéssel,

és letelepítette sátraikban Izráel törzseit.

verse #56

De ők megkísértették a magasságos Istent,

lázongtak ellene, és nem őrizték meg intelmeit.

verse #57

Elfordultak, és hűtlenek lettek,

mint atyáik, átfordultak, mint a csalfa íj.

verse #58

Haragra ingerelték őt magaslataikkal,

és bosszantották faragott bálványaikkal.

verse #59

Mikor Isten meghallotta ezt,

fölgerjedt, és nagyon megutálta Izráelt.

verse #60

Elvetette magától silói hajlékát,

a sátrat, amelyben az emberek között lakott.

verse #61

Sőt fogságra adta erejét,

ékességét pedig ellenség kezébe.

verse #62

Népét a fegyvernek szolgáltatta ki,

fölgerjedt öröksége ellen.

verse #63

Ifjait tűz emésztette meg,

és szüzei nászdal nélkül maradtak.

verse #64

Papjai fegyver által hullottak el,

és özvegyei nem sirathattak.

verse #65

Akkor, mint aki addig aludt,

fölserkent az Úr,

mint egy bortól vigadozó hős,

verse #66

és visszaverte ellenségeit,

és örök gyalázatot hozott rájuk.

verse #67

De megutálta József sátrát,

és nem választotta Efraim törzsét,

verse #68

hanem Júda törzsét választotta,

Sion hegyét, amelyet szeret.

verse #69

Fölépítette szent helyét,

mint egy magaslatot,

mint a földet, melynek örök alapot vetett.

verse #70

Kiválasztotta szolgáját, Dávidot,

és elhozta a juhok aklaiból.

verse #71

A szoptatós juhok mellől hozta el,

hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét

és Izráelt, az ő örökségét.

verse #72

És szívének tökéletessége szerint

legeltette őket, és bölcs kezével vezette őket.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150