Zsoltárok könyve

Psalm 22


Chapters:


verse #1

A karmesternek: „A hajnali szarvas” dallamára. Dávid zsoltára.


verse #2

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?

Távol van segítséged jajszavamtól.


verse #3

Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg;

éjjel is, és nincs nyugodalmam.


verse #4

Pedig te szent vagy,

Izráel dicsérő énekei között trónolsz.


verse #5

Benned bíztak atyáink, bíztak,

és megszabadítottad őket.


verse #6

Hozzád kiáltottak, és megmenekültek;

benned bíztak, és nem szégyenültek meg.


verse #7

De én féreg vagyok és nem ember,

emberek csúfja és a nép utálata.


verse #8

Mindenki csúfolódik rajtam, aki engem lát;

elhúzzák szájukat, és fejüket rázzák:


verse #9

Az Úrra bízta magát, mentse meg ő!

Szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!


verse #10

Te hoztál ki engem anyám méhéből,

és biztonságban voltam anyám emlőin.


verse #11

Születésem óta gondod volt rám,

anyám méhétől fogva te voltál Istenem.


verse #12

Ne légy messze tőlem,

mert közel a nyomorúság,

és nincs, aki segítsen.


verse #13

Bikák sokasága kerített be engem,

körülfogtak Básán bikái.


verse #14

Föltátották rám szájukat,

mint a ragadozó és ordító oroszlán.


verse #15

Olyan vagyok, mint a kiöntött víz;

minden csontom kificamodott.

Szívem olyan lett, mint a viasz,

megolvadt bensőmben.


verse #16

Erőm kiszáradt, mint a cserép,

nyelvem ínyemhez tapadt,

a halál porába fektettél engem.


verse #17

Mert ebek vettek körül,

a gonoszok serege fogott körül engem;

átlyukasztották a kezemet és a lábamat.


verse #18

Megszámlálhatnám minden csontomat,

ők pedig csak néznek s bámulnak rám.


verse #19

Megosztoznak ruháimon,

és köntösömre sorsot vetnek.


verse #20

De te, Uram, ne légy messze tőlem;

én erősségem, siess segítségemre!


verse #21

Szabadítsd meg lelkemet a kardtól

és egyetlenemet a kutyák karmaiból.


verse #22

Ments meg az oroszlán torkából

és a bivalyok szarvai közül, hallgass meg engem!


verse #23

Hadd hirdessem nevedet testvéreimnek,

és hadd dicsérjelek a gyülekezetben!


verse #24

Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt!

Jákób minden utóda: dicsőítsétek őt!

Izráel minden magzata: féljétek őt!


verse #25

Mert nem veti meg

és nem utálja meg a szegény nyomorúságát.

Nem rejti el az arcát előle,

és mikor hozzá kiált, meghallgatja.


verse #26

Rólad szól dicsérő énekem

a nagy gyülekezetben.

Fogadásaimat megadom azok előtt,

akik félik őt.


verse #27

Esznek a nyomorultak, és megelégszenek;

dicsérik az Urat, akik őt keresik.

Éljen a szívetek örökké!


verse #28

A föld határáig mindenki

megemlékezik az Úrról, és megtér hozzá.

Leborul előtted a föld minden nemzetsége.


verse #29

Mert az Úré a királyi hatalom,

ő uralkodik a népeken is.


verse #30

Esznek és leborulnak mind,

akik gazdagok e földön.

Őelőtte hajtanak térdet a halandók, mind,

aki nem tarthatja életben a lelkét.


verse #31

Őt szolgálják a fiak,

az Úrról beszélnek az utódoknak.


verse #32

Eljönnek, s hirdetik az utánuk születendő népnek,

hogy igaz ő, aki ezt cselekedte!

Chapters:


Books