Psalm 120
Ének fölmenetelkor.
Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltok,
és ő meghallgat engem.
Uram, mentsd meg lelkemet
a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!
Mit adnak neked, mit fogsz kapni,
te csalárd nyelv?
A harcos hegyes nyilait
rekettye parazsával.
Jaj nekem, mert Mesekben bujdosom,
és Kédár sátrai közt lakom!
Régóta lakik lelkem
a békesség gyűlölőivel!
Magam vagyok a békesség,
de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150