Zsoltárok könyve

Psalmul 88


Capitole:


versetul 1

///Ének. Kórah fiainak zsoltára.
A karmesternek: „A betegség” dallamára énekelendő. Az ezráhi Hémán tanítása.///


versetul 2

Uram, szabadító Istenem!

Éjjel-nappal hozzád kiáltok.


versetul 3

Jusson eléd imádságom,

fordítsd füledet esedezéseimhez!


versetul 4

Mert betelt a lelkem nyomorúsággal,

és életem a sírig jutott.


versetul 5

Hasonló lettem a sírba szállókhoz,

olyan vagyok, mint az erejét vesztett férfi.


versetul 6

A holtak közt van a helyem,

mint a megölteknek, akik a sírban fekszenek,

akikről többé nem emlékezel meg,

és akiket kiengedtél a kezedből.


versetul 7

Mély sírba vetettél engem,

mélységes sötétségbe.


versetul 8

Haragod rám nehezedett,

és minden hullámod átcsapott fölöttem. Szela


versetul 9

Elszakítottad tőlem ismerőseimet,

utálatossá tettél előttük, beszorítottál,

és nem jöhetek ki.


versetul 10

Szemem elgyengült a nyomorúság miatt,

hozzád kiáltottam, Uram, mindennap,

és kitártam feléd kezemet.


versetul 11

Vajon teszel-e csodát a holtakkal?

Fölkelnek-e az árnyak,

hogy magasztaljanak téged? Szela


versetul 12

Beszélnek-e a sírban kegyelmedről,

hűségedről a pusztulás helyén?


versetul 13

Meglátják-e csodáidat a sötétségben

és igazságodat a feledés földjén?


versetul 14

De én hozzád esdeklek, Uram,

és jó reggel eléd jut imádságom.


versetul 15

Miért vetsz hát el, Uram, engem,

és miért rejted el arcodat előlem?


versetul 16

Nyomorult és halálos beteg vagyok

ifjúságomtól fogva,

rettentésedet hordozom, és roskadozom.


versetul 17

Izzó haragod járt át,

szorongatásaid elemésztettek engem.


versetul 18

Egész nap körülvesznek,

mint az árvizek, teljesen körülfognak engem.


versetul 19

Elszakítottad tőlem

szeretteimet és barátaimat;

már csak a sötétség a társam.

Capitole:


Cărți