Zsoltárok könyve

Psalmul 69


Capitole:


versetul 1

A karmesternek: „A liliomok” dallamára. Dávidé.


versetul 2

Szabadíts meg engem, Istenem,

mert a vizek már a lelkemig hatoltak!


versetul 3

Mély sárba estem bele, ahol meg nem állhatok.

Feneketlen örvénybe jutottam,

és az áradat elborít engem.


versetul 4

Elfáradtam a kiáltozásban, kiszáradt a torkom,

szemem elbágyadt, míg Istenemet vártam.


versetul 5

Többen vannak fejem hajszálainál,

akik ok nélkül gyűlölnek engem.

Hatalmasak, akik vesztemre törnek.

Amit el sem raboltam, azt kell visszaadnom!


versetul 6

Istenem, te ismered balgaságomat,

és bűneim nyilvánvalóak előtted.


versetul 7

Ne pironkodjanak miattam,

akik benned reménykednek, Uram, Seregek Ura!

Ne szégyenüljenek meg miattam,

akik téged keresnek, ó, Izráel Istene!


versetul 8

Mert érted viselek gyalázatot,

és érted borítja szégyenpír az arcomat.


versetul 9

Idegenné lettem atyám fiai előtt

és jövevénnyé anyám fiai előtt.


versetul 10

Mert a házad iránti féltő szeretet emészt engem,

a téged gyalázók gyalázásai hullanak reám.


versetul 11

Ha sírok, és böjtöléssel gyötröm lelkemet,

az is gyalázatomra válik.


versetul 12

Ha gyászruhába öltözöm,

akkor példabeszéd tárgya vagyok nekik.


versetul 13

A kapuban ülők rólam beszélnek,

és a borozgatók rólam énekelnek.


versetul 14

De én hozzád könyörgök, Uram:

jó tetszésed idején, Istenem,

kegyelmed sokasága szerint

hallgass meg engem szabadító igazságoddal!


versetul 15

Ments ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek;

hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől

és a feneketlen vizekből!


versetul 16

Ne borítson el a víznek árja,

és ne nyeljen el az örvény,

és a verem szája ne záruljon be fölöttem!


versetul 17

Hallgass meg engem, Uram,

mert jó a te kegyelmed!

Irgalmad bősége szerint tekints reám.


versetul 18

Ne rejtsd el arcodat szolgád elől,

mert bajban vagyok.

Siess, hallgass meg engem!


versetul 19

Légy közel lelkemhez, és válts meg engem,

szabadíts meg ellenségeimtől!


versetul 20

Ismered gyalázatomat,

szégyenemet és pirulásomat;

ismered minden szorongatómat.


versetul 21

A gyalázat összetörte szívemet,

és beteggé lettem.

Részvétre vártam, de hiába;

vigasztalókra, de nem találtam.


versetul 22

Sőt ételembe mérget tettek,

és szomjúságomban ecettel itattak.


versetul 23

Váljék saját asztaluk kelepcévé,

csapdává, amikor békében vannak.


versetul 24

Homályosodjék meg a szemük,

hogy ne lássanak;

tedd derekukat mindenkor roskadozóvá!


versetul 25

Öntsd ki rájuk haragodat,

és izzó haragod érje utol őket!


versetul 26

Legyen pusztává szállásuk,

és hajlékuknak ne legyen lakója.


versetul 27

Mert azt üldözik, akit megvertél,

és fájdalmában megszólják azt, akit te sújtottál.


versetul 28

Büntesd meg álnokságukat,

ne jussanak el igazságodra!


versetul 29

Töröltessenek ki az élők könyvéből,

és az igazak közé ne írassanak be!


versetul 30

Engem pedig,

aki nyomorult vagyok, és szenvedek,

emeljen föl, Istenem, a te segítséged!


versetul 31

Isten nevét dicsérem énekkel

és magasztalom hálaadással.


versetul 32

Kedvesebb lesz ez az Úr előtt az ökörnél,

a szarvas és hasadt körmű bikánál.


versetul 33

Látják majd ezt a szenvedők, és örülnek.

Ti Istent keresők, elevenedjék meg a szívetek!


versetul 34

Mert meghallgatja az Úr a szegényeket,

és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak is.


versetul 35

Dicsérje őt az ég és a föld, a tengerek

és minden, ami csak mozog bennük!


versetul 36

Mert Isten megszabadítja a Siont,

és fölépíti Júda városait; ott laknak majd,

és birtokolni fogják.


versetul 37

Szolgáinak utódai öröklik,

és ott laknak majd, akik nevét szeretik.

Capitole:


Cărți