Zsoltárok könyve

Psalmul 63

Dávid zsoltára abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.

Ó, Isten, te vagy az én Istenem!

Téged keres, téged szomjaz a lelkem,

utánad sóvárog testem, mint a kiszáradt,

elepedt föld, amelynek nincs vize,

hogy láthassalak téged a szent helyen,

szemlélhessem hatalmadat és dicsőségedet.

Hiszen kegyelmed jobb az életnél.

Ajkam hadd dicsérjen téged!

Hadd áldjalak ezért életem fogytáig,

hadd emeljem föl kezemet a te nevedben!

Mintha zsíros falatokkal és kövérséggel

telne meg lelkem,

amikor víg ajakkal dicsér téged a szám!

Rád gondolok ágyamban,

őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem.

Mert te voltál segítségem,

és szárnyad árnyékában örvendeztem.

Ragaszkodik hozzád a lelkem,

jobbod megtámogat engem.

Azok pedig, akik halálra keresik lelkemet,

a föld mélységeibe jutnak,

kard martalékául esnek,

és sakálok eledelévé lesznek.

A király pedig örvendezni fog Istenben;

dicsérik őt mindazok, akik rá esküsznek,

de a hazugok szája be lesz dugva.

Cărți