Ésaiás

Chapters:

… 40 41 42 43 44 …   ⇤ ← 42 → ⇥

verse #1

Ő az én szolgám, akit támogatok!
Akit kiválasztottam, és akiben örömömet lelem.
Szellememet adom neki.
Megmutatja a nemzeteknek, mi az igazságosság.

verse #2

Nem fog kiabálni, a hangját sem emeli föl,
és nem hallatja hangját az utcán.

verse #3

Megrepedt nádszálat nem tör el,
és pislákoló kanócot nem olt ki.
Hűségesen érvényre juttatja az igazságosságot.

verse #4

Nem halványul el, és nem reped meg. Megszilárdítja az igazságosságot a földön.
Törvényére várnak a szigetek.

verse #5

Így szól az igaz Isten, Jehova,
aki az eget teremtette, a hatalmas Isten, aki kifeszíti azt,
aki kiteríti a földet és annak termését,
aki leheletet ad a rajta levő népnek,
és szellemet a rajta járóknak:

verse #6

„Én, Jehova, igazságosan cselekedtem, és elhívtalak.
Megfogtam kezedet.

Megóvlak, és szövetségül adlak az embereknek,
és világosságul a nemzeteknek,

verse #7

hogy megnyisd a vakok szemeit,
hogy kihozd a börtönből a rabokat
és azokat, akik a sötétségben ülnek.

verse #8

Én vagyok Jehova. Ez a nevem.

Senki másnak nem adom dicsőségemet,
sem dicséretemet a faragott bálványoknak.

verse #9

Az első dolgok megtörténtek,
és most újakat hirdetek.
Még mielőtt elkezdődnek, elmondom nektek.”

verse #10

Ti, akik a tengeren hajóztok a tengeri élőlények közt,
ti szigetek és az ott lakók,
énekeljetek Jehovának új éneket,
dicséretét a föld végétől fogva.

verse #11

Emelje föl hangját a puszta és a városai,
a települések, ahol Kédár lakik.

Örömmel kiáltsanak a sziklaszirt lakói,
a hegyek csúcsáról kiáltsanak az emberek.

verse #12

Adjanak dicsőséget Jehovának,
és hirdessék a szigeteken, hogy dicséretre méltó.

verse #13

Jehova kivonul majd, mint egy hős.
Fellelkesedik, mint egy harcos.

Kiált, igen, csatakiáltást hallat,
hatalmasabbnak bizonyul ellenségeinél.

verse #14

„Sokáig csendben voltam.
Hallgattam, és visszafogtam magam.

Mint a szülő nő,
nyögni fogok, lihegek és zihálok egyszerre.

verse #15

Hegyeket és dombokat tarolok le,
és egész növényzetüket elszárítom.

Szigetekké teszek folyókat,
és kiszárítom a nádas tavakat.

verse #16

Olyan úton vezetem majd a vakokat, amelyet nem ismernek,
ismeretlen ösvényen fognak lépdelni.

Világossággá teszem előttük a sötétséget,
és sima földdé a göröngyös terepet.
Ezt fogom tenni értük, és nem hagyom el őket.”

verse #17

Azok, akik faragott bálványokban bíznak,
és ezt mondják a fémszobroknak: „Ti vagytok isteneink”,
meg fognak hátrálni, és nagyon megszégyenülnek.

verse #18

Figyeljetek, ti süketek!
Nézzetek és lássatok, ti vakok!

verse #19

Kicsoda vak, ha nem az én szolgám,
és ki olyan süket, mint a követem, akit elküldök?

Ki olyan vak, mint aki jutalmat kapott,
és ki olyan vak, mint Jehova szolgája?

verse #20

Sok mindent látsz, de nem vagy résen.
Kinyitod a füled, de nem figyelsz.

verse #21

Jehova az igazságosságáért
örömét lelte abban, hogy felmagasztalja és dicsőségessé tegye a törvényt.

verse #22

De ez egy kirabolt, kifosztott nép.
Mindannyian csapdába kerültek a vermekben, és börtönben rejtegetik őket.
Kirabolták őket, és nincs, aki megszabadítaná őket.
Kifosztották őket, és senki sem mondja: „Hozd vissza őket!”

verse #23

Ki hallja ezt közületek?
Ki figyel a későbbi időkre?

verse #24

Ki adta oda Jákobot zsákmányul,
és Izraelt a fosztogatóknak?
Hát nem Jehova, aki ellen vétkeztünk?

Nem akartak az útján járni,
és nem engedelmeskedtek a törvényének.

verse #25

Ezért Isten kiöntötte rájuk dühét,
haragját és a háború hevét.
Ez felemésztett mindent körülöttük, de oda sem figyeltek.
Ez tombolt ellenük, de semmit sem szívleltek meg.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66