chapter 10
Jaj azoknak, akik ártalmas rendelkezéseket hoznak,
és állandóan elnyomó törvényeket javasolnak,
hogy a szegények ne vihessék bíróságra az ügyeiket,
hogy ne szolgáltassanak igazságot az alacsony sorúaknak.
Az özvegyeket zsákmányul ejtik,
és az árvákat kifosztják.
Mit tesztek majd a számadás napján,
amikor pusztulás jön messziről?
Kihez menekültök segítségért,
és hol hagyjátok a gazdagságotokat?
Nincs más lehetőség, csak lekuporodni a rabok között,
vagy a megöltek közé hullani.
Mindezzel még nem múlt el haragja,
keze még ki van nyújtva, hogy lesújtson.
„Nézzétek, Asszíria!
Ő a vessző, amellyel megmutatom haragomat,
és kezében a bot, hogy kihirdesse ítéletemet!
Hitehagyott nemzet ellen küldöm őt,
azok ellen, akik felbőszítettek.
Megparancsolom neki, hogy nagy zsákmányt és sok prédát szerezzen,
és tiporja őket, mint az utcák sarát.
De ő nem hajlik erre,
szíve nem ilyen terveket sző.
Az van a szívében, hogy pusztítson,
és kiirtson sok nemzetet, nem keveset.
Mert így szól:
»Hát fejedelmeim egyúttal nem királyok is?
Hát nem olyan Kalnó, mint Karkemis,
Hamát, mint Arpád,
és Szamária, mint Damaszkusz?
Elfoglaltam a semmit érő istenek királyságait,
amelyeknek több faragott bálványuk van, mint amennyi Jeruzsálemnek és Szamáriának.
Akkor vajon nem azt fogom tenni Jeruzsálemmel és a bálványaival is,
amit Szamáriával és a semmit érő isteneivel tettem?«
Miután Jehova befejezi minden munkáját Sion hegyén és Jeruzsálemben, megbünteti az asszír királyt, amiért öntelt a szíve, büszke a tekintete,
és ezt mondja:
»Ezt erős kézzel teszem,
és bölcsen, hiszen bölcs vagyok.
Elmozdítom a népek határait,
elrabolom a kincseiket,
és leigázom az ott lakókat, mint akinek hatalma van.
Mint ahogy egy ember benyúl egy fészekbe,
úgy az én kezem is elveszi a népek javait.
És miként az elhagyott tojásokat szokták begyűjteni,
úgy gyűjtöm be én is az egész földet.
Senki sem lesz, aki csapkodná a szárnyát vagy kinyitná a száját vagy csipogna.«”
Vajon a fejsze többnek gondolja magát annál, aki vág vele?
Vagy a fűrész többnek gondolja magát annál, aki fűrészel vele?
Vajon a bot meg tudja lendíteni azt, aki a magasba emeli?
Vagy a vessző magasba tudja emelni azt, aki fogja?
Ezért az igaz Úr, a seregek Jehovája
soványsággal sújtja Asszíria kövéreit,
és dicsősége alatt lobogó tüzet rak.
Izrael világossága tűz lesz,
és a szentje láng.
Fellángol, és egyetlen napon megemészti Asszíria gyomját és tövisbokrát.
Teljesen megsemmisíti fenséges erdejét és gyümölcsösét,
olyanok lesznek, mint a sorvadó beteg.
Olyan kevés fa marad az erdejében,
hogy egy kisfiú is össze tudja írni azokat.
Azon a napon, akik megmaradnak az izraeliták közül,
és életben maradnak Jákob házából,
soha többé nem támaszkodnak arra, aki rájuk támadt,
hanem hűségesen Jehovára,
Izrael szentjére fognak támaszkodni.
Csak egy maradék,
Jákob leszármazottainak a maradéka tér vissza az erős Istenhez.
Mert bár a népedben, ó, Izrael,
annyian vannak, mint a homokszemek a tengerben,
csak egy maradék fog közülük visszatérni.
Isten elhatározta, hogy elpusztítja a népet,
és a büntetés utoléri őket.
Igen, a legfőbb Úr, a seregek Jehovája elhatározta, hogy pusztítás lesz,
melyet az egész országban végrehajtanak.
Azért így szól a legfőbb Úr, a seregek Jehovája: „Ne félj, ó, népem, Sion lakója Asszíriától, aki vesszővel vert téged, és aki botját emelte rád, ahogy Egyiptom tette.
Mert még egy nagyon kevés idő, és véget ér az ítélethirdetés. Haragomban elpusztítom őket.
A seregek Jehovája ostort fog suhogtatni ellene, mint amikor vereséget mért Midiánra Oreb sziklájánál. Botja a tenger felett lesz, és fölemeli azt, ahogy Egyiptom esetében is tette.
Azon a napon lekerül terhe a válladról
és igája a nyakadról,
és széttörik az igát az olaj miatt.”
Eljött Ajjátba,
továbbvonult Migronon át,
Mikmásnál rakja le holmiját.
Átmentek a gázlón,
Gébában töltik az éjszakát,
Ráma megremeg, Saul Gibeája elmenekült.
Kiálts, ó, Gallim lánya!
Figyelj, ó, Laisa!
Ó, szegény Anatót!
Madmena elfutott.
Gébim lakosai menedéket kerestek.
Még ezen a napon megáll Nóbban.
Rázza az öklét Sion lányának hegye felé,
Jeruzsálem dombja felé.
Az igaz Úr, a seregek Jehovája
lenyesi az ágakat szörnyű ropogás közepette.
A legmagasabb fákat levágja,
és a magasak alacsonyak lesznek.
Lesújt az erdő bozótjaira fejszével,
és a Libanon fáit kidönti valaki, akinek hatalma van.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66