⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Ésaiás
10. fejezet
1. vers
Jaj azoknak, akik ártalmas rendelkezéseket hoznak,
és állandóan elnyomó törvényeket javasolnak,
2. vers
hogy a szegények ne vihessék bíróságra az ügyeiket,
hogy ne szolgáltassanak igazságot az alacsony sorúaknak.
Az özvegyeket zsákmányul ejtik,
és az árvákat kifosztják.
3. vers
Mit tesztek majd a számadás napján,
amikor pusztulás jön messziről?
Kihez menekültök segítségért,
és hol hagyjátok a gazdagságotokat?
4. vers
Nincs más lehetőség, csak lekuporodni a rabok között,
vagy a megöltek közé hullani.
Mindezzel még nem múlt el haragja,
keze még ki van nyújtva, hogy lesújtson.
5. vers
„Nézzétek, Asszíria!
Ő a vessző, amellyel megmutatom haragomat,
és kezében a bot, hogy kihirdesse ítéletemet!
6. vers
Hitehagyott nemzet ellen küldöm őt,
azok ellen, akik felbőszítettek.
Megparancsolom neki, hogy nagy zsákmányt és sok prédát szerezzen,
és tiporja őket, mint az utcák sarát.
7. vers
De ő nem hajlik erre,
szíve nem ilyen terveket sző.
Az van a szívében, hogy pusztítson,
és kiirtson sok nemzetet, nem keveset.
8. vers
Mert így szól:
»Hát fejedelmeim egyúttal nem királyok is?
9. vers
Hát nem olyan Kalnó, mint Karkemis,
Hamát, mint Arpád,
és Szamária, mint Damaszkusz?
10. vers
Elfoglaltam a semmit érő istenek királyságait,
amelyeknek több faragott bálványuk van, mint amennyi Jeruzsálemnek és Szamáriának.
11. vers
Akkor vajon nem azt fogom tenni Jeruzsálemmel és a bálványaival is,
amit Szamáriával és a semmit érő isteneivel tettem?«
12. vers
Miután Jehova befejezi minden munkáját Sion hegyén és Jeruzsálemben, megbünteti az asszír királyt, amiért öntelt a szíve, büszke a tekintete,
13. vers
és ezt mondja:
»Ezt erős kézzel teszem,
és bölcsen, hiszen bölcs vagyok.
Elmozdítom a népek határait,
elrabolom a kincseiket,
és leigázom az ott lakókat, mint akinek hatalma van.
14. vers
Mint ahogy egy ember benyúl egy fészekbe,
úgy az én kezem is elveszi a népek javait.
És miként az elhagyott tojásokat szokták begyűjteni,
úgy gyűjtöm be én is az egész földet.
Senki sem lesz, aki csapkodná a szárnyát vagy kinyitná a száját vagy csipogna.«”
15. vers
Vajon a fejsze többnek gondolja magát annál, aki vág vele?
Vagy a fűrész többnek gondolja magát annál, aki fűrészel vele?
Vajon a bot meg tudja lendíteni azt, aki a magasba emeli?
Vagy a vessző magasba tudja emelni azt, aki fogja?
16. vers
Ezért az igaz Úr, a seregek Jehovája
soványsággal sújtja Asszíria kövéreit,
és dicsősége alatt lobogó tüzet rak.
17. vers
Izrael világossága tűz lesz,
és a szentje láng.
Fellángol, és egyetlen napon megemészti Asszíria gyomját és tövisbokrát.
18. vers
Teljesen megsemmisíti fenséges erdejét és gyümölcsösét,
olyanok lesznek, mint a sorvadó beteg.
19. vers
Olyan kevés fa marad az erdejében,
hogy egy kisfiú is össze tudja írni azokat.
20. vers
Azon a napon, akik megmaradnak az izraeliták közül,
és életben maradnak Jákob házából,
soha többé nem támaszkodnak arra, aki rájuk támadt,
hanem hűségesen Jehovára,
Izrael szentjére fognak támaszkodni.
21. vers
Csak egy maradék,
Jákob leszármazottainak a maradéka tér vissza az erős Istenhez.
22. vers
Mert bár a népedben, ó, Izrael,
annyian vannak, mint a homokszemek a tengerben,
csak egy maradék fog közülük visszatérni.
Isten elhatározta, hogy elpusztítja a népet,
és a büntetés utoléri őket.
23. vers
Igen, a legfőbb Úr, a seregek Jehovája elhatározta, hogy pusztítás lesz,
melyet az egész országban végrehajtanak.
24. vers
Azért így szól a legfőbb Úr, a seregek Jehovája: „Ne félj, ó, népem, Sion lakója Asszíriától, aki vesszővel vert téged, és aki botját emelte rád, ahogy Egyiptom tette.
25. vers
Mert még egy nagyon kevés idő, és véget ér az ítélethirdetés. Haragomban elpusztítom őket.
26. vers
A seregek Jehovája ostort fog suhogtatni ellene, mint amikor vereséget mért Midiánra Oreb sziklájánál. Botja a tenger felett lesz, és fölemeli azt, ahogy Egyiptom esetében is tette.
27. vers
Azon a napon lekerül terhe a válladról
és igája a nyakadról,
és széttörik az igát az olaj miatt.”
28. vers
Eljött Ajjátba,
továbbvonult Migronon át,
Mikmásnál rakja le holmiját.
29. vers
Átmentek a gázlón,
Gébában töltik az éjszakát,
Ráma megremeg, Saul Gibeája elmenekült.
30. vers
Kiálts, ó, Gallim lánya!
Figyelj, ó, Laisa!
Ó, szegény Anatót!
31. vers
Madmena elfutott.
Gébim lakosai menedéket kerestek.
32. vers
Még ezen a napon megáll Nóbban.
Rázza az öklét Sion lányának hegye felé,
Jeruzsálem dombja felé.
33. vers
Az igaz Úr, a seregek Jehovája
lenyesi az ágakat szörnyű ropogás közepette.
A legmagasabb fákat levágja,
és a magasak alacsonyak lesznek.
34. vers
Lesújt az erdő bozótjaira fejszével,
és a Libanon fáit kidönti valaki, akinek hatalma van.
Könyvek
