⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel második könyve
1. fejezet
1. vers
Saul halála után, azt követően, hogy Dávid legyőzte az amálekitákat, és visszatért, Dávid két napig Ciklágban maradt.
2. vers
A harmadik napon egy férfi jött Saul táborából, megszaggatott ruhában és porral hintett fejjel. Odaérve Dávidhoz, mindjárt a földre vetette magát, és leborult előtte.
3. vers
Dávid ezt kérdezte tőle: „Honnan jössz?” Ő így felelt: „Izrael táborából menekültem el.”
4. vers
Dávid megkérdezte tőle: „Mi történt hát? Kérlek, mondd el nekem!” Erre az ezt mondta: „A katonák megfutamodtak a csatából. Sokan elestek és meghaltak. Saul és a fia, Jonatán is meghalt.”
5. vers
Dávid akkor így szólt az ifjúhoz, aki hírt hozott neki: „Honnan tudod, hogy Saul és a fia, Jonatán is meghalt?”
6. vers
Az ifjú így válaszolt: „Éppen ott voltam a Gilboa-hegyen, és láttam Sault, amint a lándzsájára támaszkodott, és a szekerek meg a lovasok már utolérték.
7. vers
Amikor hátrafordult és meglátott, odahívott, mire én ezt mondtam: »Itt vagyok!«
8. vers
Ezt kérdezte: »Ki vagy?« Így válaszoltam: »Amálekita vagyok.«
9. vers
Akkor ezt mondta: »Kérlek, hajolj fölém, és ölj meg, mert a végét járom, de még élek.«
10. vers
Fölé hajoltam hát, és megöltem, mert tudtam, hogy nem marad életben, miután sebesülten összeesett. Aztán levettem a fejéről a koronát, meg a karjáról a karkötőt, és elhoztam az én uramnak.”
11. vers
Akkor Dávid megragadta a saját ruháját, és megszaggatta. A vele levő férfiak is mind megszaggatták a ruhájukat.
12. vers
Jajveszékeltek, sírtak és böjtöltek estig, mert Saul, a fia, Jonatán, továbbá Jehova népéből, az izraeliták közül sokan elestek kard által.
13. vers
Dávid ezt kérdezte az ifjútól, aki hírt hozott neki: „Hová való vagy?” Ő ezt mondta: „Amálekita vagyok, egy más nemzetből jött ember fia.”
14. vers
Dávid erre így szólt hozzá: „Hogy mertél kezet emelni Jehova felkentjére, hogy megöld őt?”
15. vers
Azzal Dávid odahívta az egyik emberét, és ezt mondta: „Lépj elő, és sújts le rá!” Az le is sújtott rá, úgyhogy meghalt.
16. vers
Dávid akkor így szólt: „Te vagy a felelős a saját halálodért, mivel ezt mondtad: »Én öltem meg Jehova felkentjét.«”
17. vers
Aztán Dávid a következő gyászdallal siratta Sault és a fiát, Jonatánt,
18. vers
és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda népének is „Az íj” című gyászdalt, amely Jásár könyvében van megírva:
19. vers
„Ékességed holtan fekszik magaslataidon, ó, Izrael!
Ó, hogy estek el a hősök!
20. vers
Ne mondjátok el Gátban,
ne hirdessétek ki Askelon utcáin,
nehogy örüljenek a filiszteusok lányai,
nehogy ujjongjanak a körülmetéletlenek lányai!
21. vers
Gilboa hegyei!
Ne hulljon rátok harmat, se eső!
Földjeid se teremjenek szent adományokat!
Mert ott mocskolták be a hősök pajzsát,
Saul pajzsa többé már nincs bekenve olajjal.
22. vers
Megöltek vérétől, hősöknek hájától
Jonatán íja nem hátrált meg,
és Saul kardja sem tért vissza eredménytelenül.
23. vers
Saul és Jonatán, akiket szerettek és becsben tartottak, míg éltek,
holtukban sem váltak el.
Gyorsabbak voltak a sasoknál,
erősebbek az oroszlánoknál.
24. vers
Ó, Izrael lányai! Sirassátok Sault,
aki skarlátvörös ruhába öltöztetett benneteket, díszekkel,
aki arany ékszereket tűzött ruhátokra.
25. vers
Ó, hogy estek el a hősök a csatában!
Jonatán holtan fekszik magaslatodon!
26. vers
Gyötrődöm miattad, testvérem, Jonatán!
Oly kedves voltál nekem!
Szereteted csodálatosabb volt nekem az asszonyok szerelménél.
27. vers
Ó, hogy estek el a hősök,
és vesztek oda a fegyverek!”
Könyvek
