⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel második könyve
21. fejezet
1. vers
Dávid napjaiban éhínség volt három egymást követő évben, ezért Dávid tanácsot kért Jehovától. Jehova akkor így szólt: „Vér tapad Saulnak és háznépének a kezéhez, mert Saul megölte a gibeoniakat.”
2. vers
A király erre hívatta a gibeoniakat, és beszélt velük. (A gibeoniak egyébként nem izraeliták voltak, hanem olyan amoriták, akik életben maradtak. Az izraeliták megesküdtek nekik, hogy életben hagyják őket, de Saul meg akarta ölni őket az Izrael és Júda népe iránti vakbuzgóságában.)
3. vers
Dávid ezt mondta a gibeoniaknak: „Mit tegyek értetek, és hogyan engeszteljelek ki titeket, hogy áldjátok Jehova népét?”
4. vers
A gibeoniak így feleltek neki: „Nekünk ez nem ezüst vagy arany kérdése Saullal és a háznépével kapcsolatban. Halálra sem adhatunk senkit Izraelben.” Erre ő ezt mondta: „Bármit mondtok, megteszem értetek.”
5. vers
Így szóltak a királyhoz: „Annak az embernek, aki pusztított minket, és kitervelte, hogy kiirt minket Izrael egész területéről,
6. vers
annak a fiai közül adjanak nekünk hét férfit. A holttesteiket pedig felakasztjuk Saulnak, Jehova választottjának Gibeájában Jehova előtt.” A király erre ezt mondta: „Átadom őket nektek.”
7. vers
A király mindamellett könyörületet mutatott Mefibóset iránt – Saul fiának, Jonatánnak a fia iránt – az eskü miatt, melyet ő és Saul fia, Jonatán tett Jehova előtt.
8. vers
A király ezért fogta Ricpának, Aja lányának két fiát, akiket Saulnak szült, Armónit és Mefibósetet, továbbá Saul lányának, Mikálnak öt fiát, akiket a meholai Barzillai fiának, Adrielnek szült.
9. vers
Azután átadta őket a gibeoniaknak, és azok felakasztották a holttesteiket a hegyen Jehova előtt. Együtt halt meg mind a hét. Az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölték meg őket.
10. vers
Aja lánya, Ricpa aztán fogott egy zsákruhát, kiterítette a sziklán, és ott maradt az aratás kezdetétől mindaddig, amíg eső nem ömlött a holttestekre az égből. És nem engedte, hogy az ég madarai nappal rájuk szálljanak, vagy hogy a mező vadjai éjjel a közelükbe menjenek.
11. vers
Jelentették Dávidnak, hogy mit tett Ricpa, Aja lánya, Saul másodfelesége.
12. vers
Dávid akkor elment, és elvitte Saul csontjait, és fiának, Jonatánnak a csontjait Jábes-Gileád vezetőitől. Annak idején ők lopták el ezeket Bét-Sán közteréről, ahol a filiszteusok felakasztották őket azon a napon, amelyen lesújtottak Saulra a Gilboán.
13. vers
Fölvitte hát onnan Saul csontjait, és fiának, Jonatánnak a csontjait. A kivégzett emberek csontjait is összeszedték.
14. vers
Akkor eltemették Saul csontjait, és fiának, Jonatánnak a csontjait Benjámin földjén, Celában, apjának, Kísnek a sírjába. Miután mindent megtettek, amit a király parancsolt, Isten meghallgatta az országért való könyörgéseiket.
15. vers
A filiszteusok ismét harcba szálltak Izraellel. Le is ment Dávid a szolgáival, és harcoltak a filiszteusokkal. Dávid pedig kimerült.
16. vers
Jisbi-Benób, a refaiták egyik leszármazottja, akinek a rézlándzsája 300 sekel súlyú volt, és aki új kardot viselt, le akart sújtani Dávidra.
17. vers
De Abisai, Céruja fia nyomban a segítségére sietett, lesújtott a filiszteusra, és megölte. Dávid emberei akkor így erősködtek Dávidnak: „Többé nem vonulsz ki velünk a csatába, hogy ki ne aludjon Izrael lámpása!”
18. vers
Ezután megint háború tört ki a filiszteusok ellen, Góbban. A husatita Szibbekai ekkor ölte meg Sáfot, aki a refaiták egyik leszármazottja volt.
19. vers
És ismét háború tört ki a filiszteusok ellen Góbban, és Elhanán, a betlehemi Jaáré-Oregim fia megölte a gáti Góliátot, akinek a lándzsanyele olyan volt, mint az a farúd, melyet a szövők használnak.
20. vers
Újra háború tört ki Gátban, ahol volt egy rendkívül termetes ember. Ennek kezén és lábán 6-6 ujja volt, összesen 24. Ő is a refaiták leszármazottja volt.
21. vers
Állandóan gúnyolta Izraelt. Ezért Dávid testvérének, Simeinek a fia, Jonatán megölte.
22. vers
Ők négyen a refaiták leszármazottai voltak Gátban, és Dávid meg a szolgái ölték meg őket.
Könyvek
