⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes második könyve
1. fejezet
1. vers
És név szerint ezek voltak Izrael fiai, akik Egyiptomba mentek Jákobbal, mindegyikük a maga háznépével:
3. vers
Issakár, Zebulon, Benjámin,
5. vers
Azok, akik Jákobtól származtak, összesen 70-en voltak. József pedig már Egyiptomban volt.
6. vers
Majd meghalt József és az összes testvére, meg az az egész nemzedék.
7. vers
Az izraeliták pedig termékenyek voltak, és egyre többen lettek. Egyre csak sokasodtak, rendkívül megerősödtek, és ezért megtelt velük az ország.
8. vers
Idővel új király került Egyiptom élére, aki nem ismerte Józsefet.
9. vers
Ezt mondta a népének: „Nézzétek csak! Izrael népe nagyobb és hatalmasabb nálunk!
10. vers
Okosaknak kell lennünk, különben még többen lesznek, és ha háború tör ki, az ellenségeink oldalára állnak, ellenünk harcolnak, és elhagyják az országot.”
11. vers
Ezért munkafelügyelőket rendeltek föléjük, hogy nehéz munkával sanyargassák őket. Ők pedig raktárvárosokat építettek a fáraónak, Pitomot és Ramszeszt.
12. vers
De minél inkább sanyargatták őket, az izraeliták annál jobban sokasodtak, és annál jobban terjeszkedtek, úgyhogy az egyiptomiak már betegesen rettegtek tőlük.
13. vers
Az egyiptomiak ezért rabszolgákká tették az izraelitákat, és zsarnokoskodtak felettük.
14. vers
Megkeserítették az életüket kemény munkával. Agyaghabarcsot és téglát készíttettek velük, és mindenféle rabszolgamunkát végeztettek velük a szántóföldeken. Igen, mindenféle keserves rabszolgamunkára kényszerítették őket.
15. vers
Később az egyiptomi király beszélt a héber bábákkal, Sifrával és Puával,
16. vers
és ezt mondta nekik: „Amikor a gyermekszülésnél segítetek a héber asszonyoknak, figyeljétek őket a szülőszéken. Ha fiú születik, öljétek azt meg, de ha lány, hadd éljen.”
17. vers
Ám a bábák az igaz Istent imádták, és nem tették meg, amit Egyiptom királya mondott nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket.
18. vers
Idővel az egyiptomi király hívatta a bábákat, és megkérdezte tőlük: „Miért hagytátok életben a fiúgyermekeket?”
19. vers
A bábák erre így feleltek a fáraónak: „A héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomi asszonyok. Ők életrevalóak, és megszülik a gyermeküket, még mielőtt a bába odaérne hozzájuk.”
20. vers
Isten ezért jól bánt a bábákkal, az izraeliták pedig egyre többen lettek, és nagyon megerősödtek.
21. vers
Mivel a bábák az igaz Istent imádták, ő később családdal ajándékozta meg őket.
22. vers
A fáraó végül megparancsolta az egész népének: „Dobjatok a Nílusba minden héber újszülött fiút, de a lányokat hagyjátok életben!”
Könyvek
