⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes második könyve
2. fejezet
1. vers
Ez idő tájt egy Lévi családjából való férfi feleségül vette Lévi egyik lányát.
2. vers
Az asszony terhes lett, és fiút szült. Amikor látta, milyen szép a fiú, három hónapig rejtegette.
3. vers
Mikor már nem tudta tovább rejtegetni, szerzett egy papiruszkosarat, bekente bitumennel és szurokkal, belehelyezte a gyermeket, és a nád közé tette a Nílus partján.
4. vers
De a gyermek nővére a távolból figyelte, hogy mi történik vele.
5. vers
Amikor a fáraó lánya lement fürödni a Nílushoz, a szolgálólányai pedig a Nílus partján sétáltak, meglátta a kosarat a nád között. Rögtön odaküldte a rabszolganőjét, hogy vegye ki.
6. vers
Amikor kinyitotta, meglátta a gyermeket. A kisfiú sírt, ő pedig megsajnálta, és ezt mondta: „Ez egy héber gyerek.”
7. vers
Ekkor a gyermek nővére megkérdezte a fáraó lányától: „Elmenjek, és hívjak egy szoptatós asszonyt a héberek közül, hogy dajkálja neked a gyermeket?”
8. vers
A fáraó lánya ezt mondta neki: „Menj!” A lány azon nyomban ment, és hívta a gyermek anyját.
9. vers
A fáraó lánya pedig ezt mondta neki: „Fogd a gyermeket, dajkáld őt nekem, és én megfizetlek érte.” Az asszony el is vitte a gyermeket, és dajkálta.
10. vers
Amikor a gyermek nagyobb lett, visszavitte a fáraó lányához, aki aztán a fiává fogadta. A fáraó lánya Mózesnek nevezte, és ezt mondta: „Elvégre a vízből húztam ki.”
11. vers
Egyszer, amikor Mózes már felnőtt, kiment a testvéreihez, és látta, milyen nehéz munkát kell végezniük. Meglátta, hogy az egyik héber testvérét egy egyiptomi ütlegeli.
12. vers
Körülnézett, és amikor látta, hogy nincs ott senki, megölte az egyiptomit, és elrejtette a homokban.
13. vers
De másnap újra kiment, és látta, hogy két héber férfi verekszik. Megkérdezte attól, aki a hibás volt: „Miért vered a társadat?”
14. vers
Erre az így felelt: „Ki nevezett ki téged fejedelemnek és bírónak fölénk? Engem is meg akarsz ölni, mint ahogy megölted az egyiptomit?” Mózes ekkor megijedt, és ezt mondta: „Biztosan kitudódott a dolog!”
15. vers
Később a fáraó hallott erről, és meg akarta öletni Mózest. Mózes azonban elfutott a fáraó elől, és elment Midián földjére, hogy ott lakjon. Amikor odaért, leült egy kútnál.
16. vers
Midián papjának pedig volt hét lánya, akik eljöttek vizet meríteni, és megtölteni az itatókat, hogy megitassák apjuk nyáját.
17. vers
A pásztorok is jöttek, mint máskor, és most is elzavarták őket. Mózes ekkor felkelt, a nők segítségére sietett, és megitatta a nyájukat.
18. vers
Amikor azok hazaérkeztek, az apjuk, Réuel meglepetten ezt kérdezte: „Hogyhogy ma ilyen hamar megjöttetek?”
19. vers
Erre ők így feleltek: „Egy egyiptomi férfi kiszabadított minket a pásztorok kezéből, és még vizet is húzott nekünk, aztán megitatta a nyájat.”
20. vers
Akkor ezt mondta a lányainak: „De hol van ez az ember? Miért hagytátok ott? Hívjátok ide, hogy ő is egyen velünk!”
21. vers
Mózes azután beleegyezett, hogy ott marad ennél a férfinál, az pedig Mózeshez adta a lányát, Cippórát.
22. vers
Cippóra később fiút szült, Mózes pedig Gersomnak nevezte el, mert ahogy mondta: „Bevándorló lettem idegen földön.”
23. vers
Hosszú idő múltán az egyiptomi király meghalt, de az izraeliták továbbra is sóhajtoztak a rabszolgaság miatt, panaszosan kiáltottak, és a rabszolgaság miatti segélykiáltásuk feljutott az igaz Istenhez.
24. vers
Isten idővel meghallgatta a sóhajukat, és nem feledkezett meg az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségéről.
25. vers
Isten tehát látta az izraeliták szenvedését, és rájuk fordította a figyelmét.
Könyvek
