⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes második könyve
14. fejezet
1. vers
Jehova pedig ezt mondta Mózesnek:
2. vers
„Mondd meg az izraelitáknak, hogy forduljanak meg, és táborozzanak le Pihahirót előtt, Migdol és a tenger között, szemben Baál-Cefonnal. Táborozzatok le Baál-Cefon előtt a tengernél.
3. vers
Akkor a fáraó ezt mondja majd az izraelitákról: »Összevissza bolyonganak az országban. Csapdába estek a pusztában.«
4. vers
Én pedig hagyni fogom, hogy a fáraó szíve konokká váljon. Üldözőbe fogja venni őket, és én dicsőséget szerzek magamnak azzal, hogy legyőzöm a fáraót és az egész hadseregét. Az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok Jehova.” És az izraeliták úgy is tettek.
5. vers
Később jelentették Egyiptom királyának, hogy a nép elmenekült. Mihelyt a fáraó és a szolgái ezt meghallották, megbánták, hogy elengedték a népet, ezért ezt mondták: „Miért tettük ezt, és miért engedtük el az izraelitákat, a rabszolgáinkat?”
6. vers
Így hát befogatott a harci szekereibe, és magával vitte a katonáit.
7. vers
Elvitte Egyiptom összes szekerét, köztük 600 kiváló szekeret is, és mindegyiken harcosok voltak.
8. vers
Jehova tehát hagyta, hogy konokká váljon a fáraónak, Egyiptom királyának a szíve, így a fáraó üldözőbe vette az izraelitákat, miközben azok diadalmasan vonultak kifelé.
9. vers
Az egyiptomiak üldözőbe vették őket, és a fáraó valamennyi harci lova, lovas katonája és a hadserege a közelükbe ért, amikor a tenger mellett, Pihahirótnál táboroztak, Baál-Cefonnal szemben.
10. vers
Amikor a fáraó a közelükbe ért, az izraeliták felnéztek, és látták, hogy az egyiptomiak üldözik őket. Az izraeliták megrémültek, és segítségért kiáltottak Jehovához.
11. vers
Ezt kérdezték Mózestől: „Hát nincsenek Egyiptomban sírhelyek, hogy ide, a pusztába hoztál minket meghalni? Miért tetted ezt velünk? Miért vezettél ki minket Egyiptomból?
12. vers
Hát nem megmondtuk neked Egyiptomban: »Hagyj minket békén, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat!« Hisz jobb nekünk az egyiptomiakat szolgálnunk, mint meghalni a pusztában!”
13. vers
Mózes ekkor ezt mondta a népnek: „Ne féljetek! Álljatok szilárdan, és lássátok, hogyan szabadít meg ma titeket Jehova! Az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha, de soha többé nem fogjátok látni.
14. vers
Maga Jehova fog harcolni értetek, ti pedig maradjatok csendben!”
15. vers
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Miért kiáltasz folyton hozzám segítségért? Mondd meg az izraelitáknak, hogy bontsanak tábort.
16. vers
Te pedig emeld fel a botodat, nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé, és válaszd ketté, hogy az izraeliták szárazon kelhessenek át a tenger közepén.
17. vers
És én hagyom, hogy konokká váljon az egyiptomiak szíve, hogy utánuk menjenek, és dicsőséget szerezzek magamnak azzal, hogy legyőzöm a fáraót és az egész hadseregét, a harci szekereit és a lovasait.
18. vers
Amikor dicsőséget szerzek magamnak azzal, hogy legyőzöm a fáraót, a harci szekereit és a lovasait, az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok Jehova.”
19. vers
Ekkor az igaz Isten angyala, aki Izrael tábora előtt ment, elindult, és mögéjük ment, és az előttük lévő felhőoszlop mögéjük került.
20. vers
Így a felhőoszlop az egyiptomiak és Izrael tábora közé került. Az egyik oldala sötét volt, a másik oldala viszont megvilágította az éjszakát. Ezért az egyiptomiak egész éjjel nem tudtak közelíteni az izraelitákhoz.
21. vers
Mózes ekkor kinyújtotta a kezét a tenger fölé, Jehova pedig előidézte, hogy egész éjjel erős keleti szél fújja a tengert. A víz lassan kettévált, a tengerfenék pedig száraz lett.
22. vers
Az izraeliták így szárazon keltek át a tenger közepén, a víz pedig falként állt a jobb és bal kezük felől.
23. vers
Az egyiptomiak ekkor üldözőbe vették őket, és a fáraó valamennyi lova, harci szekere és lovasa utánuk eredt a tenger közepébe.
24. vers
A hajnali őrszolgálat idején Jehova a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak táborára, és összezavarta azt.
25. vers
Leszedte a kerekeket az egyiptomiak szekereiről, úgyhogy csak nehezen tudták hajtani azokat, és ezt mondták: „Meneküljünk Izrael elől, mert Jehova harcol értük az egyiptomiak ellen!”
26. vers
Majd Jehova ezt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, a harci szekereikre és a lovasaikra.”
27. vers
Mózes azon nyomban kinyújtotta a kezét a tenger fölé, és a reggel közeledtével a tenger visszatért a medrébe. Az egyiptomiak egész idő alatt próbáltak menekülni a víz elől, Jehova azonban a tenger közepébe taszította őket.
28. vers
A visszazúduló víz elárasztotta a harci szekereket, a lovasokat és a fáraó egész hadseregét, mely az izraeliták után ment a tengerbe. Senki sem maradt életben közülük.
29. vers
Az izraeliták viszont szárazon mentek a tengerfenéken, és a víz falként állt a jobb és bal kezük felől.
30. vers
Jehova kiszabadította Izraelt azon a napon az egyiptomiak kezéből, és Izrael látta a halott egyiptomiakat a tenger partján.
31. vers
Az izraeliták azt is látták, hogy milyen nagy Jehova hatalma, amikor elbánt az egyiptomiakkal. A nép attól fogva mélységesen tisztelte Jehovát, és hitt Jehovában és Mózesben, az ő szolgájában.
Könyvek
