capitolul 14
Jehova pedig ezt mondta Mózesnek:
„Mondd meg az izraelitáknak, hogy forduljanak meg, és táborozzanak le Pihahirót előtt, Migdol és a tenger között, szemben Baál-Cefonnal. Táborozzatok le Baál-Cefon előtt a tengernél.
Akkor a fáraó ezt mondja majd az izraelitákról: »Összevissza bolyonganak az országban. Csapdába estek a pusztában.«
Én pedig hagyni fogom, hogy a fáraó szíve konokká váljon. Üldözőbe fogja venni őket, és én dicsőséget szerzek magamnak azzal, hogy legyőzöm a fáraót és az egész hadseregét. Az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok Jehova.” És az izraeliták úgy is tettek.
Később jelentették Egyiptom királyának, hogy a nép elmenekült. Mihelyt a fáraó és a szolgái ezt meghallották, megbánták, hogy elengedték a népet, ezért ezt mondták: „Miért tettük ezt, és miért engedtük el az izraelitákat, a rabszolgáinkat?”
Így hát befogatott a harci szekereibe, és magával vitte a katonáit.
Elvitte Egyiptom összes szekerét, köztük 600 kiváló szekeret is, és mindegyiken harcosok voltak.
Jehova tehát hagyta, hogy konokká váljon a fáraónak, Egyiptom királyának a szíve, így a fáraó üldözőbe vette az izraelitákat, miközben azok diadalmasan vonultak kifelé.
Az egyiptomiak üldözőbe vették őket, és a fáraó valamennyi harci lova, lovas katonája és a hadserege a közelükbe ért, amikor a tenger mellett, Pihahirótnál táboroztak, Baál-Cefonnal szemben.
Amikor a fáraó a közelükbe ért, az izraeliták felnéztek, és látták, hogy az egyiptomiak üldözik őket. Az izraeliták megrémültek, és segítségért kiáltottak Jehovához.
Ezt kérdezték Mózestől: „Hát nincsenek Egyiptomban sírhelyek, hogy ide, a pusztába hoztál minket meghalni? Miért tetted ezt velünk? Miért vezettél ki minket Egyiptomból?
Hát nem megmondtuk neked Egyiptomban: »Hagyj minket békén, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat!« Hisz jobb nekünk az egyiptomiakat szolgálnunk, mint meghalni a pusztában!”
Mózes ekkor ezt mondta a népnek: „Ne féljetek! Álljatok szilárdan, és lássátok, hogyan szabadít meg ma titeket Jehova! Az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha, de soha többé nem fogjátok látni.
Maga Jehova fog harcolni értetek, ti pedig maradjatok csendben!”
Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Miért kiáltasz folyton hozzám segítségért? Mondd meg az izraelitáknak, hogy bontsanak tábort.
Te pedig emeld fel a botodat, nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé, és válaszd ketté, hogy az izraeliták szárazon kelhessenek át a tenger közepén.
És én hagyom, hogy konokká váljon az egyiptomiak szíve, hogy utánuk menjenek, és dicsőséget szerezzek magamnak azzal, hogy legyőzöm a fáraót és az egész hadseregét, a harci szekereit és a lovasait.
Amikor dicsőséget szerzek magamnak azzal, hogy legyőzöm a fáraót, a harci szekereit és a lovasait, az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok Jehova.”
Ekkor az igaz Isten angyala, aki Izrael tábora előtt ment, elindult, és mögéjük ment, és az előttük lévő felhőoszlop mögéjük került.
Így a felhőoszlop az egyiptomiak és Izrael tábora közé került. Az egyik oldala sötét volt, a másik oldala viszont megvilágította az éjszakát. Ezért az egyiptomiak egész éjjel nem tudtak közelíteni az izraelitákhoz.
Mózes ekkor kinyújtotta a kezét a tenger fölé, Jehova pedig előidézte, hogy egész éjjel erős keleti szél fújja a tengert. A víz lassan kettévált, a tengerfenék pedig száraz lett.
Az izraeliták így szárazon keltek át a tenger közepén, a víz pedig falként állt a jobb és bal kezük felől.
Az egyiptomiak ekkor üldözőbe vették őket, és a fáraó valamennyi lova, harci szekere és lovasa utánuk eredt a tenger közepébe.
A hajnali őrszolgálat idején Jehova a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak táborára, és összezavarta azt.
Leszedte a kerekeket az egyiptomiak szekereiről, úgyhogy csak nehezen tudták hajtani azokat, és ezt mondták: „Meneküljünk Izrael elől, mert Jehova harcol értük az egyiptomiak ellen!”
Majd Jehova ezt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, a harci szekereikre és a lovasaikra.”
Mózes azon nyomban kinyújtotta a kezét a tenger fölé, és a reggel közeledtével a tenger visszatért a medrébe. Az egyiptomiak egész idő alatt próbáltak menekülni a víz elől, Jehova azonban a tenger közepébe taszította őket.
A visszazúduló víz elárasztotta a harci szekereket, a lovasokat és a fáraó egész hadseregét, mely az izraeliták után ment a tengerbe. Senki sem maradt életben közülük.
Az izraeliták viszont szárazon mentek a tengerfenéken, és a víz falként állt a jobb és bal kezük felől.
Jehova kiszabadította Izraelt azon a napon az egyiptomiak kezéből, és Izrael látta a halott egyiptomiakat a tenger partján.
Az izraeliták azt is látták, hogy milyen nagy Jehova hatalma, amikor elbánt az egyiptomiakkal. A nép attól fogva mélységesen tisztelte Jehovát, és hitt Jehovában és Mózesben, az ő szolgájában.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly