⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Mózes második könyve

chapter 14


Chapters:


verse #1

Jehova pedig ezt mondta Mózesnek:


verse #2

„Mondd meg az izraelitáknak, hogy forduljanak meg, és táborozzanak le Pihahirót előtt, Migdol és a tenger között, szemben Baál-Cefonnal. Táborozzatok le Baál-Cefon előtt a tengernél.


verse #3

Akkor a fáraó ezt mondja majd az izraelitákról: »Összevissza bolyonganak az országban. Csapdába estek a pusztában.«


verse #4

Én pedig hagyni fogom, hogy a fáraó szíve konokká váljon. Üldözőbe fogja venni őket, és én dicsőséget szerzek magamnak azzal, hogy legyőzöm a fáraót és az egész hadseregét. Az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok Jehova.” És az izraeliták úgy is tettek.


verse #5

Később jelentették Egyiptom királyának, hogy a nép elmenekült. Mihelyt a fáraó és a szolgái ezt meghallották, megbánták, hogy elengedték a népet, ezért ezt mondták: „Miért tettük ezt, és miért engedtük el az izraelitákat, a rabszolgáinkat?”


verse #6

Így hát befogatott a harci szekereibe, és magával vitte a katonáit.


verse #7

Elvitte Egyiptom összes szekerét, köztük 600 kiváló szekeret is, és mindegyiken harcosok voltak.


verse #8

Jehova tehát hagyta, hogy konokká váljon a fáraónak, Egyiptom királyának a szíve, így a fáraó üldözőbe vette az izraelitákat, miközben azok diadalmasan vonultak kifelé.


verse #9

Az egyiptomiak üldözőbe vették őket, és a fáraó valamennyi harci lova, lovas katonája és a hadserege a közelükbe ért, amikor a tenger mellett, Pihahirótnál táboroztak, Baál-Cefonnal szemben.


verse #10

Amikor a fáraó a közelükbe ért, az izraeliták felnéztek, és látták, hogy az egyiptomiak üldözik őket. Az izraeliták megrémültek, és segítségért kiáltottak Jehovához.


verse #11

Ezt kérdezték Mózestől: „Hát nincsenek Egyiptomban sírhelyek, hogy ide, a pusztába hoztál minket meghalni? Miért tetted ezt velünk? Miért vezettél ki minket Egyiptomból?


verse #12

Hát nem megmondtuk neked Egyiptomban: »Hagyj minket békén, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat!« Hisz jobb nekünk az egyiptomiakat szolgálnunk, mint meghalni a pusztában!”


verse #13

Mózes ekkor ezt mondta a népnek: „Ne féljetek! Álljatok szilárdan, és lássátok, hogyan szabadít meg ma titeket Jehova! Az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha, de soha többé nem fogjátok látni.


verse #14

Maga Jehova fog harcolni értetek, ti pedig maradjatok csendben!”


verse #15

Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Miért kiáltasz folyton hozzám segítségért? Mondd meg az izraelitáknak, hogy bontsanak tábort.


verse #16

Te pedig emeld fel a botodat, nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé, és válaszd ketté, hogy az izraeliták szárazon kelhessenek át a tenger közepén.


verse #17

És én hagyom, hogy konokká váljon az egyiptomiak szíve, hogy utánuk menjenek, és dicsőséget szerezzek magamnak azzal, hogy legyőzöm a fáraót és az egész hadseregét, a harci szekereit és a lovasait.


verse #18

Amikor dicsőséget szerzek magamnak azzal, hogy legyőzöm a fáraót, a harci szekereit és a lovasait, az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok Jehova.”


verse #19

Ekkor az igaz Isten angyala, aki Izrael tábora előtt ment, elindult, és mögéjük ment, és az előttük lévő felhőoszlop mögéjük került.


verse #20

Így a felhőoszlop az egyiptomiak és Izrael tábora közé került. Az egyik oldala sötét volt, a másik oldala viszont megvilágította az éjszakát. Ezért az egyiptomiak egész éjjel nem tudtak közelíteni az izraelitákhoz.


verse #21

Mózes ekkor kinyújtotta a kezét a tenger fölé, Jehova pedig előidézte, hogy egész éjjel erős keleti szél fújja a tengert. A víz lassan kettévált, a tengerfenék pedig száraz lett.


verse #22

Az izraeliták így szárazon keltek át a tenger közepén, a víz pedig falként állt a jobb és bal kezük felől.


verse #23

Az egyiptomiak ekkor üldözőbe vették őket, és a fáraó valamennyi lova, harci szekere és lovasa utánuk eredt a tenger közepébe.


verse #24

A hajnali őrszolgálat idején Jehova a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak táborára, és összezavarta azt.


verse #25

Leszedte a kerekeket az egyiptomiak szekereiről, úgyhogy csak nehezen tudták hajtani azokat, és ezt mondták: „Meneküljünk Izrael elől, mert Jehova harcol értük az egyiptomiak ellen!”


verse #26

Majd Jehova ezt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, a harci szekereikre és a lovasaikra.”


verse #27

Mózes azon nyomban kinyújtotta a kezét a tenger fölé, és a reggel közeledtével a tenger visszatért a medrébe. Az egyiptomiak egész idő alatt próbáltak menekülni a víz elől, Jehova azonban a tenger közepébe taszította őket.


verse #28

A visszazúduló víz elárasztotta a harci szekereket, a lovasokat és a fáraó egész hadseregét, mely az izraeliták után ment a tengerbe. Senki sem maradt életben közülük.


verse #29

Az izraeliták viszont szárazon mentek a tengerfenéken, és a víz falként állt a jobb és bal kezük felől.


verse #30

Jehova kiszabadította Izraelt azon a napon az egyiptomiak kezéből, és Izrael látta a halott egyiptomiakat a tenger partján.


verse #31

Az izraeliták azt is látták, hogy milyen nagy Jehova hatalma, amikor elbánt az egyiptomiakkal. A nép attól fogva mélységesen tisztelte Jehovát, és hitt Jehovában és Mózesben, az ő szolgájában.

Chapters:


Books