chapter 1
Nehémiásnak, Hakália fiának szavai: A 20. évben, kiszlév hónapban Susán fellegvárában voltam.
Ebben az időszakban érkezett meg Hanáni, az egyik testvérem más, Júdából való férfiakkal együtt, én pedig kérdezgettem őket a megmaradt zsidókról, akik megmenekültek a fogságból, és Jeruzsálemről is.
Ők így válaszoltak: „A tartományban megmaradtak, akik túlélték a fogságot, szörnyű és szégyenteljes helyzetben vannak. Jeruzsálem falait lerombolták, kapuit pedig felégették.”
Amint meghallottam e szavakat, leültem, és napokig csak sírtam és gyászoltam, böjtöltem, és imádkoztam az ég Istenéhez.
Ezt mondtam: „Ó, Jehova, ég Istene, nagy és csodálatot keltő Isten, aki megtartja szövetségét, és odaadó szeretettel bánik azokkal, akik szeretik őt, és megtartják a parancsolatait,
kérlek, hallgass meg, és tekints rám, hogy odafigyelj szolgád imájára, amelyet ma mondok. Éjjel-nappal könyörgök hozzád szolgáidért, az izraelitákért, megvallva a bűnöket, melyeket Izrael népe követett el ellened. Vétkeztünk, én is, és apám népe is.
Bizony gonoszul cselekedtünk veled szemben, amikor nem tartottuk meg a parancsolatokat, rendelkezéseket és bírói döntéseket, melyeket szolgádnak, Mózesnek adtál.
Emlékezz, kérlek, a figyelmeztetésre, amelyet a szolgádnak, Mózesnek adtál: »Ha hűtlenek lesztek, szétszórlak benneteket a népek közé.
De ha visszatértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és engedelmeskedtek azoknak, még ha szétszórtjaitok a föld szélén lesznek is, onnan is összegyűjtöm és elviszem őket arra a helyre, melyet a nevemnek választottam.«
Ők a szolgáid és a néped, akiket nagy hatalmaddal és erőddel megszabadítottál.
Ó, Jehova, kérlek, hallgasd meg szolgád imáját, és szolgáid imáját, akik gyönyörködnek abban, hogy mélységesen tisztelik a nevedet. Kérlek, tedd sikeressé ma szolgádat, és add, hogy könyörülettel bánjon velem ez az ember!”
Én ugyanis a király pohárnoka voltam.