chapter 1
Józsué halála után az izraeliták megkérdezték Jehovát: „Ki menjen fel közülünk elsőként, hogy harcoljon a kánaániták ellen?”
Jehova így felelt: „Júda menjen fel. Neki adom azt a földet.”
Júda ekkor ezt mondta a testvérének, Simeonnak: „Gyere fel velem a nekem kijelölt területre, hogy harcoljunk a kánaániták ellen. Aztán én is elmegyek veled a neked kijelölt területre.” Simeon pedig elment vele.
Amikor Júda felment, Jehova segítségével legyőzték a kánaánitákat és a perizitákat, és megöltek 10 000 férfit Bézekben.
Bézekben rátaláltak Adoni-Bézekre. Harcoltak ellene, és vereséget mértek a kánaánitákra meg a perizitákra.
Amikor Adoni-Bézek elmenekült, üldözőbe vették, és miután elfogták, levágták a hüvelykujjait és a nagylábujjait.
Adoni-Bézek ekkor így szólt: „70 királynak vágtam le a hüvelykujjait és a nagylábujjait, és ezek az asztalomról lehullott ételmaradékot szedegették. A tetteim szerint fizetett meg nekem Isten.” Azután elvitték Jeruzsálembe, és ott halt meg.
Júda férfiai azután Jeruzsálem ellen harcoltak, és elfoglalták azt. Lakosait kardélre hányták, és lángba borították a várost.
Ezt követően Júda férfiai lementek, hogy a hegyvidéken, a Negebben és a Sefélán lakó kánaániták ellen harcoljanak.
Júda tehát kivonult azok ellen a kánaániták ellen, akik Hebronban laktak (Hebron neve azelőtt Kirját-Arba volt), és legyőzték Sésait, Ahimánt és Talmait.
Majd onnan felvonultak Debir lakosai ellen. (Debir neve azelőtt Kirját-Széfer volt.)
Káleb ekkor ezt mondta: „Annak a férfinak, aki csapást mér Kirját-Széferre, és elfoglalja azt, feleségül adom a lányomat, Akszát.”
És Otniel, Kenáznak, Káleb öccsének a fia foglalta el azt. Káleb ezért neki adta feleségül a lányát, Akszát.
Miközben a lány hazafelé tartott, unszolta a férjét, hogy kérjen az apjától földet. Aztán Aksza leszállt a szamárról. Káleb megkérdezte tőle: „Mit szeretnél?”
Ő ezt válaszolta: „Kérlek, adj nekem ajándékot: mivel délen adtál nekem földet, add nekem Gullót-Maimot is.” Így hát Káleb neki adta Felső-Gullótot és Alsó-Gullótot.
És a kenitának, Mózes apósának a leszármazottai felmentek Júda népével a pálmafák városából Júda pusztájába, mely Arádtól délre fekszik. Elmentek, és letelepedtek ott a nép között.
Júda viszont továbbvonult Simeonnal, a testvérével, megtámadták a kánaánitákat, akik Cefátban laktak, és elpusztították a várost. Így hát Hormának nevezték el azt.
Júda ezután elfoglalta Gázát, Askelont és Ekront, és az azokhoz tartozó területeket.
Jehova Júdával volt, és elfoglalták a hegyvidéket, de a völgyben lakókat nem tudták elűzni, mert azoknak vaspengével felszerelt harci szekereik voltak.
Odaadták Kálebnek Hebront, ahogy Mózes megígérte, és ő kiűzte onnan Anák három fiát.
Ám a benjáminiták nem űzték ki a Jeruzsálemben lakó jebuszitákat, így a jebusziták mind a mai napig a benjáminitákkal laknak Jeruzsálemben.
Időközben József leszármazottai felmentek Bétel ellen, és Jehova velük volt.
József leszármazottai kikémlelték Bételt (a város neve azelőtt Lúz volt),
és a kémek megláttak egy férfit, aki épp a városból jött ki. Ezt mondták neki: „Mutasd meg, kérünk, hogyan juthatunk be a városba, mi pedig kedvesen bánunk majd veled.”
A férfi pedig megmutatta nekik, hogyan lehet bejutni a városba. A város lakosait kardélre hányták, de a férfit és az egész családját elengedték.
A férfi ezután elment a hettiták földjére, felépített egy várost, és Lúznak nevezte el. Így hívják azt mind a mai napig.
Manassé nem foglalta el Bét-Seánt, Taánakot, Dórt, Jibleámot és Megiddót, valamint azok környező városait. A kánaániták makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy azon a földön lakjanak.
Izrael pedig megerősödött, de nem űzött el minden kánaánitát, hanem kényszermunkára fogta őket.
Efraim sem űzte el a Gézerben lakó kánaánitákat, hanem a kánaániták továbbra is ott laktak közöttük Gézerben.
Zebulon sem űzte el Kitron és Nahalól lakosait, hanem a kánaániták továbbra is ott laktak közöttük, és kényszermunkások lettek.
Áser sem űzte el Akkó lakosait, valamint Szidón, Ahláb, Akzib, Helba, Afik és Rehob lakosait.
Így hát Áser leszármazottai az ott lakó kánaániták között laktak, mert nem űzték el őket.
Naftali sem űzte el Bét-Semes és Bét-Anát lakosait, hanem az ott lakó kánaániták között laktak. Bét-Semes meg Bét-Anát lakosai a kényszermunkásai lettek.
Az amoriták a hegyek közé kényszerítették Dán leszármazottait, és nem engedték, hogy lejöjjenek a völgybe.
Az amoriták makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy a Heresz-hegyen, Ajjalonban és Saálbimban lakjanak. Ám amikor József leszármazottainak nagy hatalmuk lett, kényszermunkára fogták őket.
Az amoriták területe az Akrabbim emelkedőjétől, Szelától fölfelé húzódott.