Birák

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 1 → ⇥

verso 1

Józsué halála után az izraeliták megkérdezték Jehovát: „Ki menjen fel közülünk elsőként, hogy harcoljon a kánaániták ellen?”

verso 2

Jehova így felelt: „Júda menjen fel. Neki adom azt a földet.”

verso 3

Júda ekkor ezt mondta a testvérének, Simeonnak: „Gyere fel velem a nekem kijelölt területre, hogy harcoljunk a kánaániták ellen. Aztán én is elmegyek veled a neked kijelölt területre.” Simeon pedig elment vele.

verso 4

Amikor Júda felment, Jehova segítségével legyőzték a kánaánitákat és a perizitákat, és megöltek 10 000 férfit Bézekben.

verso 5

Bézekben rátaláltak Adoni-Bézekre. Harcoltak ellene, és vereséget mértek a kánaánitákra meg a perizitákra.

verso 6

Amikor Adoni-Bézek elmenekült, üldözőbe vették, és miután elfogták, levágták a hüvelykujjait és a nagylábujjait.

verso 7

Adoni-Bézek ekkor így szólt: „70 királynak vágtam le a hüvelykujjait és a nagylábujjait, és ezek az asztalomról lehullott ételmaradékot szedegették. A tetteim szerint fizetett meg nekem Isten.” Azután elvitték Jeruzsálembe, és ott halt meg.

verso 8

Júda férfiai azután Jeruzsálem ellen harcoltak, és elfoglalták azt. Lakosait kardélre hányták, és lángba borították a várost.

verso 9

Ezt követően Júda férfiai lementek, hogy a hegyvidéken, a Negebben és a Sefélán lakó kánaániták ellen harcoljanak.

verso 10

Júda tehát kivonult azok ellen a kánaániták ellen, akik Hebronban laktak (Hebron neve azelőtt Kirját-Arba volt), és legyőzték Sésait, Ahimánt és Talmait.

verso 11

Majd onnan felvonultak Debir lakosai ellen. (Debir neve azelőtt Kirját-Széfer volt.)

verso 12

Káleb ekkor ezt mondta: „Annak a férfinak, aki csapást mér Kirját-Széferre, és elfoglalja azt, feleségül adom a lányomat, Akszát.”

verso 13

És Otniel, Kenáznak, Káleb öccsének a fia foglalta el azt. Káleb ezért neki adta feleségül a lányát, Akszát.

verso 14

Miközben a lány hazafelé tartott, unszolta a férjét, hogy kérjen az apjától földet. Aztán Aksza leszállt a szamárról. Káleb megkérdezte tőle: „Mit szeretnél?”

verso 15

Ő ezt válaszolta: „Kérlek, adj nekem ajándékot: mivel délen adtál nekem földet, add nekem Gullót-Maimot is.” Így hát Káleb neki adta Felső-Gullótot és Alsó-Gullótot.

verso 16

És a kenitának, Mózes apósának a leszármazottai felmentek Júda népével a pálmafák városából Júda pusztájába, mely Arádtól délre fekszik. Elmentek, és letelepedtek ott a nép között.

verso 17

Júda viszont továbbvonult Simeonnal, a testvérével, megtámadták a kánaánitákat, akik Cefátban laktak, és elpusztították a várost. Így hát Hormának nevezték el azt.

verso 18

Júda ezután elfoglalta Gázát, Askelont és Ekront, és az azokhoz tartozó területeket.

verso 19

Jehova Júdával volt, és elfoglalták a hegyvidéket, de a völgyben lakókat nem tudták elűzni, mert azoknak vaspengével felszerelt harci szekereik voltak.

verso 20

Odaadták Kálebnek Hebront, ahogy Mózes megígérte, és ő kiűzte onnan Anák három fiát.

verso 21

Ám a benjáminiták nem űzték ki a Jeruzsálemben lakó jebuszitákat, így a jebusziták mind a mai napig a benjáminitákkal laknak Jeruzsálemben.

verso 22

Időközben József leszármazottai felmentek Bétel ellen, és Jehova velük volt.

verso 23

József leszármazottai kikémlelték Bételt (a város neve azelőtt Lúz volt),

verso 24

és a kémek megláttak egy férfit, aki épp a városból jött ki. Ezt mondták neki: „Mutasd meg, kérünk, hogyan juthatunk be a városba, mi pedig kedvesen bánunk majd veled.”

verso 25

A férfi pedig megmutatta nekik, hogyan lehet bejutni a városba. A város lakosait kardélre hányták, de a férfit és az egész családját elengedték.

verso 26

A férfi ezután elment a hettiták földjére, felépített egy várost, és Lúznak nevezte el. Így hívják azt mind a mai napig.

verso 27

Manassé nem foglalta el Bét-Seánt, Taánakot, Dórt, Jibleámot és Megiddót, valamint azok környező városait. A kánaániták makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy azon a földön lakjanak.

verso 28

Izrael pedig megerősödött, de nem űzött el minden kánaánitát, hanem kényszermunkára fogta őket.

verso 29

Efraim sem űzte el a Gézerben lakó kánaánitákat, hanem a kánaániták továbbra is ott laktak közöttük Gézerben.

verso 30

Zebulon sem űzte el Kitron és Nahalól lakosait, hanem a kánaániták továbbra is ott laktak közöttük, és kényszermunkások lettek.

verso 31

Áser sem űzte el Akkó lakosait, valamint Szidón, Ahláb, Akzib, Helba, Afik és Rehob lakosait.

verso 32

Így hát Áser leszármazottai az ott lakó kánaániták között laktak, mert nem űzték el őket.

verso 33

Naftali sem űzte el Bét-Semes és Bét-Anát lakosait, hanem az ott lakó kánaániták között laktak. Bét-Semes meg Bét-Anát lakosai a kényszermunkásai lettek.

verso 34

Az amoriták a hegyek közé kényszerítették Dán leszármazottait, és nem engedték, hogy lejöjjenek a völgybe.

verso 35

Az amoriták makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy a Heresz-hegyen, Ajjalonban és Saálbimban lakjanak. Ám amikor József leszármazottainak nagy hatalmuk lett, kényszermunkára fogták őket.

verso 36

Az amoriták területe az Akrabbim emelkedőjétől, Szelától fölfelé húzódott.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21