⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.

Sámuel második könyve

capítulo 1


Capítulos:


verso 1

Saul halála után, azt követően, hogy Dávid legyőzte az amálekitákat, és visszatért, Dávid két napig Ciklágban maradt.


verso 2

A harmadik napon egy férfi jött Saul táborából, megszaggatott ruhában és porral hintett fejjel. Odaérve Dávidhoz, mindjárt a földre vetette magát, és leborult előtte.


verso 3

Dávid ezt kérdezte tőle: „Honnan jössz?” Ő így felelt: „Izrael táborából menekültem el.”


verso 4

Dávid megkérdezte tőle: „Mi történt hát? Kérlek, mondd el nekem!” Erre az ezt mondta: „A katonák megfutamodtak a csatából. Sokan elestek és meghaltak. Saul és a fia, Jonatán is meghalt.”


verso 5

Dávid akkor így szólt az ifjúhoz, aki hírt hozott neki: „Honnan tudod, hogy Saul és a fia, Jonatán is meghalt?”


verso 6

Az ifjú így válaszolt: „Éppen ott voltam a Gilboa-hegyen, és láttam Sault, amint a lándzsájára támaszkodott, és a szekerek meg a lovasok már utolérték.


verso 7

Amikor hátrafordult és meglátott, odahívott, mire én ezt mondtam: »Itt vagyok!«


verso 8

Ezt kérdezte: »Ki vagy?« Így válaszoltam: »Amálekita vagyok.«


verso 9

Akkor ezt mondta: »Kérlek, hajolj fölém, és ölj meg, mert a végét járom, de még élek.«


verso 10

Fölé hajoltam hát, és megöltem, mert tudtam, hogy nem marad életben, miután sebesülten összeesett. Aztán levettem a fejéről a koronát, meg a karjáról a karkötőt, és elhoztam az én uramnak.”


verso 11

Akkor Dávid megragadta a saját ruháját, és megszaggatta. A vele levő férfiak is mind megszaggatták a ruhájukat.


verso 12

Jajveszékeltek, sírtak és böjtöltek estig, mert Saul, a fia, Jonatán, továbbá Jehova népéből, az izraeliták közül sokan elestek kard által.


verso 13

Dávid ezt kérdezte az ifjútól, aki hírt hozott neki: „Hová való vagy?” Ő ezt mondta: „Amálekita vagyok, egy más nemzetből jött ember fia.”


verso 14

Dávid erre így szólt hozzá: „Hogy mertél kezet emelni Jehova felkentjére, hogy megöld őt?”


verso 15

Azzal Dávid odahívta az egyik emberét, és ezt mondta: „Lépj elő, és sújts le rá!” Az le is sújtott rá, úgyhogy meghalt.


verso 16

Dávid akkor így szólt: „Te vagy a felelős a saját halálodért, mivel ezt mondtad: »Én öltem meg Jehova felkentjét.«”


verso 17

Aztán Dávid a következő gyászdallal siratta Sault és a fiát, Jonatánt,


verso 18

és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda népének is „Az íj” című gyászdalt, amely Jásár könyvében van megírva:


verso 19

„Ékességed holtan fekszik magaslataidon, ó, Izrael!
Ó, hogy estek el a hősök!


verso 20

Ne mondjátok el Gátban,
ne hirdessétek ki Askelon utcáin,
nehogy örüljenek a filiszteusok lányai,
nehogy ujjongjanak a körülmetéletlenek lányai!


verso 21

Gilboa hegyei!
Ne hulljon rátok harmat, se eső!
Földjeid se teremjenek szent adományokat!

Mert ott mocskolták be a hősök pajzsát,
Saul pajzsa többé már nincs bekenve olajjal.


verso 22

Megöltek vérétől, hősöknek hájától
Jonatán íja nem hátrált meg,
és Saul kardja sem tért vissza eredménytelenül.


verso 23

Saul és Jonatán, akiket szerettek és becsben tartottak, míg éltek,
holtukban sem váltak el.

Gyorsabbak voltak a sasoknál,
erősebbek az oroszlánoknál.


verso 24

Ó, Izrael lányai! Sirassátok Sault,
aki skarlátvörös ruhába öltöztetett benneteket, díszekkel,
aki arany ékszereket tűzött ruhátokra.


verso 25

Ó, hogy estek el a hősök a csatában!
Jonatán holtan fekszik magaslatodon!


verso 26

Gyötrődöm miattad, testvérem, Jonatán!
Oly kedves voltál nekem!
Szereteted csodálatosabb volt nekem az asszonyok szerelménél.


verso 27

Ó, hogy estek el a hősök,
és vesztek oda a fegyverek!”

Capítulos:


Libros