⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Mózes ötödik könyve
capítulo 1
verso 1
Mózes beszélt az izraelitákkal a Jordán vidékén a pusztában, a kietlen síkságon Szúf előtt, Párán, Tófel, Lábán, Hacerót és Dizaháb között.
verso 2
Az út 11 napig tart a Hórebtől Kádes-Barneáig a Szeir-hegyhez vezető úton.
verso 3
A 40. évben, a 11. hónap 1. napján Mózes mindent elmondott az izraelitáknak, amire Jehova utasította.
verso 4
Ez azután volt, hogy legyőzte Szihont, az amoriták királyát, aki Hesbonban lakott, és Ógot, Básán királyát, aki Astarótban, Edreiben lakott.
verso 5
Mózes elkezdte magyarázni a törvényt a Jordán vidékén, Moáb földjén, és így szólt:
verso 6
„Jehova, a mi Istenünk ezt mondta nekünk a Hórebnél: »Elég sokáig laktatok már ezen a hegyvidéken.
verso 7
Forduljatok meg, induljatok el, és menjetek az amoriták hegyvidékére és a környékére: az Arabára, a hegyvidékre, a Sefélára, a Negebbe és a tengerpartra. Menjetek a kánaániták földjére. Menjetek el egészen a Libanonig és a nagy folyóig, az Eufráteszig.
verso 8
Nézzétek, nektek adom ezt a földet. Menjetek be, vegyétek birtokba a földet, amely felől megesküdött Jehova az ősapáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik és az utódaiknak adja.«
verso 9
Én pedig abban az időben megmondtam nektek: »Nem vagyok képes egyedül vezetni benneteket.
verso 10
Jehova, a ti Istenetek sok utódot adott nektek, és ma már annyian vagytok, mint csillag az égen.
verso 11
Adjon nektek még több utódot Jehova, a ti ősapáitok Istene, legyetek ezerszer többen, mint most vagytok, és áldjon meg benneteket, ahogy megígérte nektek!
verso 12
Egymagam hogyan hordozhatnám el a terheiteket, hogyan küzdhetnék meg a bajaitokkal, és hogyan viselhetném el a veszekedéseiteket?
verso 13
Válasszatok ki a törzseitekből bölcs, értelmes és tapasztalt férfiakat, és kinevezem őket, hogy a vezetőitek legyenek.«
verso 14
Ekkor így feleltetek nekem: »Jó az, amit kértél tőlünk.«
verso 15
Kineveztem hát a törzsfőiteket, bölcs és tapasztalt férfiakat, hogy irányítsanak titeket, és legyenek ezrek, százak, ötvenek, tízek vezetői és a törzseitek tisztviselői.
verso 16
És abban az időben erre utasítottam a bíráitokat: »Amikor meghallgatjátok a testvéreiteket, igazságosan ítéljétek mindenki ügyét, akár izraelitával, akár bevándorlóval van peres ügye.
verso 17
Ne ítéljetek részrehajlóan. Az alacsony rangú embert ugyanúgy hallgassátok meg, mint a befolyásos embert. Ne félemlítsenek meg titeket emberek, mert amikor ítéltek, Istent képviselitek. Ha pedig egy ügyet túl nehéznek találtok, tárjátok elém, és én meghallgatom.«
verso 18
Abban az időben elmondtam nektek mindazt, amit tennetek kell.
verso 19
Azután, ahogy Jehova, a mi Istenünk parancsolta nekünk, útnak indultunk a Hórebtől, és bejártuk azt az egész hatalmas és félelmetes pusztát, amelyet láttatok az amoriták hegyvidéke felé vezető úton, és végül megérkeztünk Kádes-Barneába.
verso 20
Akkor ezt mondtam nektek: »Megérkeztetek az amoriták hegyvidékére, amelyet Jehova, a mi Istenünk nekünk ad.
verso 21
Nézzétek, Jehova, a ti Istenetek nektek adta ezt a földet. Menjetek fel, vegyétek birtokba, ahogy Jehova, ősapáitok Istene mondta nektek. Ne féljetek, és ne rettegjetek!«
verso 22
De ti mind hozzám jöttetek, és ezt mondtátok: »Küldjünk ki magunk előtt férfiakat, hogy kémleljék ki nekünk a földet, és hozzanak hírt arról, hogy melyik úton menjünk, és hogy milyen városok vannak ott.«
verso 23
Ezt jó javaslatnak találtam, ezért kiválasztottam közületek 12 férfit, mindegyik törzsből egyet.
verso 24
Akkor ők felmentek a hegyekbe, eljutottak egészen Eskol völgyéig, és kikémlelték azt a földet.
verso 25
Szedtek annak a földnek a gyümölcséből, hoztak nekünk belőle, és ezt mondták: »Jó az a föld, melyet Jehova, a mi Istenünk ad nekünk.«
verso 26
De ti nem akartatok felmenni, hanem fellázadtatok Jehova, a ti Istenetek utasítása ellen.
verso 27
Morgolódtatok a sátraitokban, és ezt mondtátok: »Jehova gyűlöl minket. Azért hozott ki Egyiptom földjéről, hogy kiszolgáltasson bennünket az amoritáknak, és megsemmisítsenek minket.
verso 28
Milyen lesz az a hely, ahova menni fogunk? Testvéreink elbátortalanítottak minket, mert ezt mondták: ’Az emberek ott erősebbek és magasabbak, mint mi. A városaik hatalmasak, az egekig meg vannak erősítve, és még az anákok fiait is láttuk ott.’«
verso 29
Ezért ezt mondtam nektek: »Ne rettenjetek meg, és ne féljetek tőlük!
verso 30
Jehova, a ti Istenetek megy előttetek. Ő harcol értetek, ahogyan Egyiptomban is tette a szemetek láttára.
verso 31
És a pusztában is láttátok, hogy Jehova, a ti Istenetek úgy hordozott titeket az úton mindvégig, míg el nem jutottatok erre a helyre, ahogyan egy apa hordozza a fiát.«
verso 32
De mindezek ellenére sem hittetek Jehovában, a ti Istenetekben,
verso 33
aki előttetek ment az úton, hogy kikémlelje, hol táborozhattok le. Éjjel tűzben, nappal pedig felhőben jelent meg, hogy mutassa nektek az utat.
verso 34
Jehova mindvégig hallotta, miről beszéltek. Meg is haragudott, és ünnepélyesen megesküdött:
verso 35
»Ebből a gonosz nemzedékből egyetlen ember sem fogja meglátni azt a jó földet, mely felől megesküdtem, hogy az ősapáitoknak adom,
verso 36
kivéve Kálebet, Jefunné fiát. Ő meglátja majd, és neki meg a fiainak adom azt a földet, ahol járt, mivel ő teljes szívvel követte Jehovát.
verso 37
(Még rám is megharagudott Jehova miattatok, és ezt mondta: ’Te sem fogsz bemenni oda.
verso 38
Józsué, Nún fia, a szolgád viszont bemegy. Erősítsd meg őt, mert az ő segítségével fogja Izrael birtokba venni az örökségét.’)
verso 39
A gyermekeitek pedig, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, és a fiaitok, akik ma még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, be fognak menni arra a földre, és nekik adom azt.
verso 40
Ti pedig forduljatok meg, és induljatok el a pusztába a Vörös-tenger útján.«
verso 41
Ekkor így feleltetek nekem: »Vétkeztünk Jehova ellen. De most felmegyünk, és harcolunk, úgy, ahogy Jehova, a mi Istenünk parancsolta nekünk!« És mindannyian felkötöttétek a fegyvereiteket, és azt gondoltátok, könnyű lesz felmennetek a hegyre.
verso 42
Jehova azonban így szólt hozzám: »Mondd meg nekik: ’Ne menjetek fel, és ne harcoljatok, mert nem vagyok veletek! Ha mégis felmentek, az ellenségeitek legyőznek titeket.’«
verso 43
Én elmondtam ezt nektek, de ti nem hallgattatok rám, hanem fellázadtatok Jehova utasítása ellen, és elbizakodottan megpróbáltatok felmenni a hegyre.
verso 44
Akkor az amoriták, akik azon a hegyen laktak, kijöttek ellenetek, elűztek titeket, mint ahogyan a méhek teszik, és szétszórtak benneteket a Szeiren, egészen Hormáig.
verso 45
Azután visszatértetek, és sírtatok Jehova előtt, de Jehova nem hallgatott meg titeket, és nem figyelt rátok.
verso 46
Ezért laktatok Kádesben olyan sokáig.
Libros
