Abdiás

verso 1

Abdiás látomása:
Ezt mondja Edomról a legfőbb Úr, Jehova:

„Hírt hallottunk Jehovától,
egy küldött ment a nemzetek közé:
»Keljetek fel, készüljünk harcra ellene!«”

verso 2

„Jelentéktelenné tettelek a nemzetek között,
mélységesen megvetett vagy.

verso 3

Szíved elbizakodottsága szedett rá téged,
aki a sziklahasadékokban laksz,
ki a magasban laksz, és ezt mondod magadban:
»Ki taszít le engem a földre?«

verso 4

Ha olyan magasba költözöl is, mint a sas,
vagy ha a csillagok közé rakod is fészked,
lehozlak onnan” – ez Jehova kijelentése.

verso 5

„Ha tolvajok mennének be hozzád, ha rablók jönnének éjjel,
hát nem csak azt lopnák el, amit akartak?

Vagy ha szüretelők jönnének hozzád,
nemde hagynának valami böngésznivalót?
(De te bizony meg fogsz semmisülni!)

verso 6

Ó, hogy átkutatták Ézsaut!
Hogy felkutatták rejtett kincseit!

verso 7

A határig üldöztek téged.
Szövetségeseid mind becsaptak.
Akik békében voltak veled, legyőztek.

Akik együtt esznek veled kenyeret, csapdát állítanak neked,
de te nem veszed észre.”

verso 8

Ez Jehova kijelentése: „Vajon azon a napon
nem pusztítom-e ki a bölcseket Edomból,
és a tisztánlátást Ézsau hegyvidékéről?

verso 9

Megrémülnek harcosaid, ó, Témán,
mert Ézsau hegyvidékén mindegyiket lemészárolják.

verso 10

A testvéred, Jákob elleni erőszak miatt
szégyen borít el téged,
és elpusztulsz örökre.

verso 11

Azon a napon, amikor félreálltál,
azon a napon, amikor idegenek fogságba vitték Jákob hadseregét,
amikor idegenek léptek be kapuján, és sorsot vetettek Jeruzsálemre,
te is úgy tettél, mint ők.

verso 12

Nem lenne szabad kárörömet érezned azon a napon, amikor baj éri testvéredet,
nem lenne szabad örülnöd azon a napon, amikor Júda népe elvész,
és nem lenne szabad oly fölényesen beszélned nyomorúsága napján.

verso 13

Nem lenne szabad népem kapujába jönnöd veszedelme napján,
nem lenne szabad kárörömet érezned az őt érő csapás miatt veszedelme napján,
és nem lenne szabad rátenned a kezed a vagyonára veszedelme napján.

verso 14

Nem lenne szabad a keresztutakon állnod, hogy levágd menekültjeit,
és nem lenne szabad átadnod életben maradottait a nyomorúság napján.

verso 15

Mert közel van Jehova napja minden nemzet ellen.
Ahogy te cselekedtél, úgy cselekszenek veled is.
Ahogy te bántál másokkal, úgy bánnak veled is.

verso 16

Mert ahogyan ti ittatok szent hegyemen,
úgy fog inni szüntelen az összes nemzet.

Isznak, nyelnek,
és olyanok lesznek, mintha soha nem léteztek volna.

verso 17

De a menekülők Sion hegyén lesznek,
és szent lesz az,
Jákob háza pedig birtokba veszi, ami az övé.

verso 18

Jákob háza tűz lesz,
és József háza láng,
Ézsau háza pedig tarlóvá lesz.

Lángba borítják és felemésztik,
és nem lesz túlélője Ézsau házának,
mert Jehova szólt.

verso 19

Birtokba veszik a Negebet és Ézsau hegyvidékét,
a Sefélát és a filiszteusok földjét.

Birtokba veszik Efraim mezejét és Szamária mezejét,
Benjámin pedig birtokba veszi Gileádot.

verso 20

E sánc száműzötteinek,
Izrael népének a tulajdona lesz a kánaániták földje, egészen Sareptáig.
Negeb városai pedig Jeruzsálem száműzötteié lesznek, akik Szefarádban voltak.

verso 21

Megmentők mennek fel Sion hegyére,
hogy ítélkezzenek Ézsau hegyvidéke fölött,
és a királyi hatalom Jehováé lesz.”

Capítulos:

1