Jóel

Capítulos:

1 2 3

verso 1

Ezek Jehova szavai, melyeket Jóelnek, Petuel fiának mondott:

verso 2

„Halljátok ezt, vének,
és figyeljetek mind, akik ebben az országban laktok!

Történt-e ilyen a ti napjaitokban
vagy ősapáitok napjaiban?

verso 3

Mondjátok el fiaitoknak,
fiaitok pedig a fiaiknak,
az ő fiaik meg a következő nemzedéknek!

verso 4

Amit a pusztító sáska meghagyott, azt a rajban repülő sáskák ették meg;
amit a rajban repülő sáskák meghagytak, azt a szárnyatlan sáska ette meg;
és amit a szárnyatlan sáska meghagyott, azt a falánk sáska ette meg.

verso 5

Ébredjetek fel, ti részegesek, és sírjatok!

Jajgassatok mind, ti borivók,
az édes bor miatt, hisz elvették szátoktól.

verso 6

Mert egy nemzet jött fel földemre, hatalmas és megszámlálhatatlan.
Fogai oroszlánfogak, állkapcsai, mint az oroszláné.

verso 7

Elpusztította szőlőtőmet, fügefámat tönkké tette.

Lecsupaszította és elhajította,
fehéren hagyta ágait.

verso 8

Jajveszékelj, mint egy zsákruhát viselő szűz
a fiatalságának vőlegénye felett!

verso 9

A gabonaáldozat és az italáldozat megszűnt Jehova házában;
a papok, Jehova szolgái keseregnek.

verso 10

Letarolták a mezőt, gyászba borult a föld,
mert a gabonát elpusztították, nincs többé újbor, elapadt az olaj.

verso 11

Kétségbeestek a földművesek, jajgatnak a vincellérek
a búza és az árpa miatt,
mert odalett a mező termése.

verso 12

A szőlőtő elszáradt,
a fügefa elfonnyadt.

A gránátalmafa, a pálmafa és az almafa,
a mező minden fája kiszáradt.
Az ujjongást szégyen váltotta fel a nép körében.

verso 13

Vegyetek fel zsákruhát, és gyászoljatok, ti papok!
Jajgassatok ti, akik az oltárnál szolgáltok!
Gyertek be, és töltsétek zsákruhában az éjszakát, Istenemnek szolgái!
Mert megszűnt a gabonaáldozat és az italáldozat Istenetek házában.

verso 14

Hirdessetek böjtöt! Tartsatok ünnepi összejövetelt!

Gyűjtsétek össze a véneket, és az ország minden lakóját
Isteneteknek, Jehovának a házába, és kiáltsatok Jehovához segítségért!

verso 15

Jaj a miatt a nap miatt!

Mert közel van Jehova napja,
és úgy jön el az, mint pusztítás a Mindenhatótól.

verso 16

Hát nem tűnt el az étel a szemünk elől,
és a vigasság meg az öröm Istenünk házából?

verso 17

A magvak összeszáradtak lapátjaik alatt.
A raktárakat feldúlták.
A magtárakat lerombolták, mert a gabona elszáradt.

verso 18

Még a háziállatok is nyögnek!
Hogy kóborolnak a zavarodott marhacsordák, mert nincs legelőjük!
A juhnyájak is bűnhődnek.

verso 19

Hozzád kiáltok, ó, Jehova,
mert tűz perzselte fel a pusztaság legelőit,
és láng emésztette meg a mező minden fáját.

verso 20

Még a vadállatok is vágyakoznak utánad,
mert kiszáradtak a vízfolyamok,
és tűz perzselte fel a pusztaság legelőit.”

Capítulos:

1 2 3