Lukács evangéliuma

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 1 → ⇥

verso 1

Már sokan vállalkoztak arra, hogy beszámolót állítsanak össze azokról a tényekről, amelyek teljesen hitelesek számunkra,

verso 2

úgy, ahogy ezeket továbbadták nekünk azok, akik kezdettől fogva szemtanúk és az üzenet szolgái voltak.

verso 3

Ezért én is eltökéltem – mivel mindennek pontosan utánajártam az elejétől kezdve –, hogy leírom neked a történteket logikus sorrendben, igen nagyra becsült Teofilusz,

verso 4

hogy pontosan megtudd, mennyire biztosak azok a dolgok, amelyeket szóban tanítottak neked.

verso 5

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban volt egy Zakariás nevű pap Abija osztályából. A felesége Áron lányai közül való volt, és Erzsébetnek hívták.

verso 6

Mindketten igazságosak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül jártak Jehova minden parancsolatával és törvényes követelményével összhangban.

verso 7

Gyermekük azonban nem volt, mert Erzsébet meddő volt, és mind a ketten idősek voltak.

verso 8

Egyszer, amikor Zakariás papként szolgált osztályának beosztása szerint Isten előtt,

verso 9

a papi tisztség bevett gyakorlata szerint rákerült a sor, hogy Jehova szentélyébe lépve füstölőszert ajánljon fel.

verso 10

Az egész sokaság pedig kívül imádkozott a füstölőszer felajánlásának órájában.

verso 11

Ekkor megjelent neki Jehova angyala, a füstölőoltár jobb oldalánál állva.

verso 12

Zakariás pedig ennek láttán nyugtalanná vált, és félelem fogta el.

verso 13

Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed kedvező meghallgatásra talált, és Erzsébet, a feleséged fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak.

verso 14

Örülni fogsz, és nagyon boldog leszel, és sokan örömmel fogadják majd a születését,

verso 15

mert nagy lesz ő Jehova szemében. Bort vagy bármilyen alkoholt pedig egyáltalán nem szabad innia. Már a születése előtt áthatja őt a szent szellem,

verso 16

és az izraeliták közül sokakat visszafordít Istenükhöz, Jehovához.

verso 17

Azonkívül előtte fog járni Illés szellemével és erejével, hogy visszafordítsa az apák szívét a gyermekekhez, és segítsen az engedetleneknek bölcsen cselekedni, és azt tenni, ami helyes, hogy felkészített népet állítson Jehova elé.”

verso 18

Zakariás pedig ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lehetnék biztos ebben? Hiszen öreg vagyok, és a feleségem is idős már.”

verso 19

Az angyal így felelt neki: „Én Gábriel vagyok, aki ott állok Isten előtt, és azért küldtek, hogy beszéljek veled, és elmondjam neked ezt a jó hírt.

verso 20

De mivel nem hittél a szavaimnak, amelyek beteljesednek a meghatározott időben, megnémulsz, és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ezek meg nem lesznek.”

verso 21

A nép eközben egyre csak várta Zakariást, és csodálkoztak azon, hogy olyan sokáig van a szentélyben.

verso 22

Amikor kijött, nem tudott velük beszélni, és rájöttek, hogy természetfölötti látomást látott az imént a szentélyben. Ő pedig jeleket mutogatott nekik, de néma maradt.

verso 23

Amikor aztán leteltek szent szolgálatának napjai, hazament.

verso 24

Néhány nappal később a felesége, Erzsébet teherbe esett. Öt hónapig visszavonultan élt, és ezt mondta:

verso 25

„Ezt tette értem Jehova ezekben a napokban. Felém fordította figyelmét, hogy elvegye gyalázatomat az emberek között.”

verso 26

Amikor Erzsébet a hatodik hónapban volt, Isten elküldte Gábriel angyalt egy Názáret nevű galileai városba

verso 27

egy szűzhöz, aki egy József nevű férfinak, Dávid leszármazottjának a jegyese volt. A szüzet pedig Máriának hívták.

verso 28

És az angyal, amikor odament hozzá, így szólt: „Légy üdvözölve, te nagy kegyben részesített asszony! Jehova veled van.”

verso 29

Ő azonban rendkívül összezavarodott ennek hallatán, és azon töprengett, hogy miféle üdvözlés lehet ez.

verso 30

Ezért az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyet találtál Isten előtt.

verso 31

Teherbe esel, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.

verso 32

Ő nagy lesz, és a legfelségesebb Isten Fiának fogják hívni, és Jehova Isten neki adja ősapjának, Dávidnak a trónját,

verso 33

és királyként fog uralkodni Jákob leszármazottai fölött örökké, és királyságának nem lesz vége.”

verso 34

Mária azonban ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lesz ez, hiszen nekem nincs nemi kapcsolatom férfival.”

verso 35

Válaszul az angyal ezt mondta neki: „Szent szellem száll rád, és a legfelségesebb Isten ereje árnyékol be téged. Ezért fogják a születendőt szentnek hívni, Isten Fiának.

verso 36

Erzsébet, a rokonod – noha idős, és az emberek azt mondták róla, hogy meddő – most hat hónapos terhes,

verso 37

mert Istennek egy kijelentése sem marad beteljesületlenül.”

verso 38

Mária erre ezt mondta: „Jehova rabszolgalánya vagyok. Történjen velem a kijelentésed szerint!” Ekkor eltávozott tőle az angyal.

verso 39

Útra kelt Mária azokban a napokban, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.

verso 40

Amikor belépett Zakariás otthonába, üdvözölte Erzsébetet.

verso 41

Amint Erzsébet meghallotta Mária üdvözlését, a magzat megmozdult a méhében, Erzsébetet pedig áthatotta a szent szellem,

verso 42

és felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!

verso 43

Hát hogy lehet az, hogy enyém e kiváltság, hogy az én Uram anyja jön énhozzám?

verso 44

Mert ahogy meghallottam üdvözlésedet, örömében megmozdult a magzat a méhemben.

verso 45

Boldog az az asszony, aki hitt, mert minden beteljesedik majd, amit Jehova mondott neki.”

verso 46

Mária pedig így szólt: „Magasztalja a lelkem Jehovát,

verso 47

és nem tudom megállni, hogy ne ujjongjak Istennek, az én megmentőmnek,

verso 48

mert letekintett rabszolgalányának alacsony sorára. Mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,

verso 49

mert nagy dolgokat tett értem a hatalmas Isten, és szent az ő neve,

verso 50

és irgalma nemzedékről nemzedékre azokon nyugszik, akik mélységesen tisztelik őt.

verso 51

Hatalmas dolgokat vitt véghez karjával, szétszórta azokat, akik gőgösek.

verso 52

Hatalmasokat taszított le trónjukról, és alacsony sorúakat magasztalt fel.

verso 53

Éhezőket elégített meg jó dolgokkal, és vagyonosokat küldött el üres kézzel.

verso 54

Segítségére sietett a szolgájának, Izraelnek, kifejezve, hogy emlékszik arra az ígéretére, hogy örökké irgalmas lesz,

verso 55

ahogyan megmondta ősapáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának.”

verso 56

Mária Erzsébettel maradt mintegy három hónapig, majd visszatért az otthonába.

verso 57

Erzsébet számára pedig elérkezett a szülés ideje, és fiút szült.

verso 58

A szomszédok és a rokonai hallották, hogy Jehova nagy irgalmat tanúsított iránta, és együtt örültek vele.

verso 59

A nyolcadik napon pedig eljöttek, hogy körülmetéljék a kisgyermeket, és az apja után Zakariásnak akarták nevezni.

verso 60

De az anyja így válaszolt: „Nem, hanem Jánosnak fogják nevezni.”

verso 61

Erre ezt mondták neki: „Egyik rokonodat sem hívják így.”

verso 62

Aztán megkérdezték az apját jelekkel, hogy mit akar, hogyan nevezzék.

verso 63

Ő pedig kért egy táblát, és ezt írta: „János a neve.” Erre mindnyájan nagyon elcsodálkoztak.

verso 64

Neki pedig rögtön megnyílt a szája, és megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és dicsőítette Istent.

verso 65

Erre félelem fogta el mindazokat, akik a szomszédságukban laktak, és Júdea egész hegyvidékén beszélni kezdtek erről.

verso 66

És akik csak hallották, szívükbe vésték ezt, és így szóltak: „Mi lesz ebből a kisgyermekből?” Mert bizony Jehova vele volt.

verso 67

Majd az apját, Zakariást áthatotta a szent szellem, és így prófétált:

verso 68

„Dicsőség Jehovának, Izrael Istenének, mert a népére fordította figyelmét, és szabadítást szerzett neki.

verso 69

És hatalmas megmentőt adott nekünk az ő szolgájának, Dávidnak a királyi leszármazási vonalán,

verso 70

mint ahogy szent prófétái által régtől fogva beszélt

verso 71

arról, hogy megment minket ellenségeinktől és minden gyűlölőnk kezéből.

verso 72

Ősapáinkra való tekintettel irgalmas lesz hozzánk, és megemlékezik szent szövetségéről,

verso 73

az ősapánknak, Ábrahámnak tett esküről,

verso 74

hogy miután megszabadultunk ellenségeink kezéből, megadja nekünk azt a kiváltságot, hogy félelem nélkül szent szolgálatot végezzünk neki

verso 75

hűséggel és igazságossággal őelőtte minden napunkon.

verso 76

Ami pedig téged illet, kisgyermek, a legfelségesebb Isten prófétájának fognak hívni, mert Jehova előtt fogsz járni, hogy előkészítsd útjait,

verso 77

hogy ismeretet adj át a népének a megmentésről, amely bűneinek megbocsátása által van,

verso 78

Istenünk gyengéd könyörületéből. Ezzel a könyörülettel hajnal virrad ránk a magasságból,

verso 79

hogy világosságot adjon azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, és hogy lábunkat a béke útján vezesse.”

verso 80

A kisgyermek pedig felnőtt, és megerősödött szellemben, és a pusztában maradt addig a napig, amelyen nyilvánosan megmutatta magát Izraelnek.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24