⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.

Lukács evangéliuma

capítulo 23

Capítulos:

Elindult hát az egész tömeg, és elvezették őt Pilátushoz.

Aztán vádolni kezdték, ezt mondva: „Úgy találtuk, hogy ez az ember felforgatja nemzetünket, tiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, továbbá Krisztusnak, egy királynak mondja magát.”

verso 3

Pilátus erre feltette neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?” Ő így válaszolt: „Te mondod.”

verso 4

Akkor Pilátus ezt mondta a magas rangú papoknak és a sokaságnak: „Semmi büntetést érdemlő dolgot nem találok ebben az emberben.”

verso 5

De azok így erősködtek: „Fellázítja a népet azzal, hogy egész Júdeában tanít, Galileától egészen idáig.”

verso 6

Hallva ezt Pilátus, megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az ember.

verso 7

Miután megtudta, hogy Heródes fennhatósága alá tartozik, továbbküldte őt Heródeshez, aki Jeruzsálemben volt ezekben a napokban.

verso 8

Heródes nagyon örült, amikor látta Jézust, mert már jó ideje látni akarta, mivel sokat hallott róla, és remélte, hogy Jézus mutat neki valamilyen jelet.

verso 9

És hosszasan kérdezgette őt, de ő semmit sem válaszolt neki.

verso 10

A magas rangú papok és az írástudók azonban újra meg újra felálltak, és nagy hévvel vádolták őt.

verso 11

Ezután Heródes a katonáival együtt megvetően bánt vele, és díszes ruhába öltöztetve őt, gúnyt űzött belőle, majd visszaküldte Pilátushoz.

verso 12

Heródes és Pilátus még aznap barátok lettek, azelőtt ugyanis ellenségek voltak.

verso 13

Pilátus ezután összehívta a magas rangú papokat, a vezetőket és a népet,

verso 14

és ezt mondta nekik: „Úgy hoztátok ide hozzám ezt az embert, mint aki lázadást szít a nép között. Én előttetek hallgattam ki őt, de semmi alapot nem találtam azokra a vádakra, amelyeket felhoztok ellene.

verso 15

Sőt még Heródes sem, hiszen visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem tett.

verso 16

Megbüntetem tehát, és szabadon engedem.”

verso 17

[Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy embert.]

verso 18

Ám az egész tömeg felkiáltott: „Öld meg, és engedd szabadon Barabást!”

verso 19

(Ezt az embert a városban történt lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe.)

verso 20

Pilátus ismét odakiáltott nekik, mert szabadon akarta engedni Jézust.

verso 21

Erre üvölteni kezdtek, ezt mondva: „Feszítsd oszlopra! Feszítsd oszlopra!”

verso 22

Harmadszor is szólt hozzájuk: „De hát mi rosszat tett ez az ember? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne. Megbüntetem tehát, és szabadon engedem.”

verso 23

Erre azok erősködni kezdtek, hangosan követelve az oszlopra feszítését. És annyira kiáltoztak, hogy

verso 24

Pilátus úgy döntött, enged a követelésüknek.

verso 25

Szabadon engedte azt, akit követeltek, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta nekik, hogy tegyenek vele azt, amit akarnak.

verso 26

Amint pedig elvezették, megragadtak egy cirénei embert, Simont, aki éppen vidékről jött, és rátették a kínoszlopot, hogy vigye Jézus után.

verso 27

Nagy tömeg követte őt, beleértve asszonyokat is, akik bánatukban egyfolytában verték magukat, és siratták őt.

verso 28

Jézus az asszonyokhoz fordult, és ezt mondta: „Jeruzsálem lányai, ne sírjatok tovább miattam! Inkább magatok miatt és gyermekeitek miatt sírjatok,

verso 29

mert jönnek napok, amikor majd ezt mondják: »Boldogok a meddő asszonyok, és a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!«

verso 30

Akkor majd ezt mondják a hegyeknek: »Omoljatok ránk!«, és a domboknak: »Borítsatok el minket!«

verso 31

Ha ezeket teszik, amikor nedvdús a fa, mi történik majd, ha elszárad?”

verso 32

Elvezettek pedig két másik embert is, bűnözőket, hogy vele együtt kivégezzék őket.

verso 33

És amikor odaértek a Koponyának nevezett helyre, oszlopra feszítették őt és a bűnözőket, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.

verso 34

Jézus pedig ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.” Azonkívül sorsot vetettek, hogy szétosszák a ruháit.

verso 35

És a nép ott állt, és nézte, hogy mi történik. A vezetők pedig kajánul mosolyogtak, és ezt mondták: „Másokat megmentett. Akkor mentse meg magát is, ha ő a Krisztus, akit Isten kiválasztott.”

verso 36

Még a katonák is gúnyt űztek belőle. Odamentek, savanyú borral kínálták,

verso 37

és ezt mondták: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magad!”

verso 38

Volt egy felirat is fölötte: „Ez a zsidók királya”.

verso 39

Az oszlopra akasztott bűnözők egyike pedig ezt mondta neki becsmérlően: „Te vagy a Krisztus, nem? Mentsd meg magad, és minket is!”

verso 40

Erre a másik rászólt: „Egyáltalán nem tiszteled Istent, most, hogy ugyanazt az ítéletet szenveded el?

verso 41

Mi jogosan szenvedünk amiatt, amit tettünk, de ez az ember semmi rosszat nem tett.”

verso 42

Majd ezt mondta: „Jézus, ne feledkezz meg rólam, amikor király leszel.”

verso 43

Ő pedig ezt mondta neki: „Ígérem neked ma, velem leszel a paradicsomban.”

verso 44

Ekkor a hatodik óra körül járt az idő, mégis sötétség borult az egész vidékre a kilencedik óráig,

verso 45

mivel kihunyt a napfény. Aztán a szentély függönye középen széthasadt.

verso 46

Jézus pedig felkiáltott: „Atyám, rád bízom szellemem!” Miután ezt mondta, meghalt.

verso 47

Mivel a katonatiszt látta, mi történt, dicsőíteni kezdte Istent, és ezt mondta: „Ez az ember valóban igazságos volt.”

verso 48

És a sok ember, akik összegyűltek, hogy végignézzék az oszlopra feszítést, amikor látták, hogy mi történt, hazaindultak, és közben verték a mellüket bánatukban.

verso 49

Jézus ismerősei pedig mind ott álltak távol. Olyan asszonyok is voltak ott, és látták a történteket, akik Galileától fogva együtt voltak vele.

verso 50

És volt egy József nevű férfi, a tanács tagja, aki jó és igazságos férfi volt.

verso 51

(Ez az ember nem támogatta a tanács tagjait, és nem segített nekik, hogy megvalósítsák, amit Jézust illetően kiterveltek.) Ő Arimateából, a júdeaiak egyik városából való volt, és várta Isten királyságát.

verso 52

Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.

verso 53

Levette az oszlopról, finom lenvászonba göngyölte, és egy sziklába vájt sírba fektette, amelyben még nem feküdt senki.

verso 54

Az előkészület napja volt ekkor, és már nagyon közel volt a sabbat.

verso 55

Az asszonyok pedig, akik eljöttek vele Galileából, szintén elmentek, és megnézték a sírt, és hogy hogyan helyezték el a testet.

verso 56

És visszamentek, hogy fűszereket és illatos olajakat készítsenek elő. De a sabbatot természetesen nyugalomban töltötték a parancsolat szerint.