⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Lukács evangéliuma
capítulo 6
verso 1
Az egyik sabbaton gabonaföldeken ment át, a tanítványai pedig tépdesték és ették a kalászokat, a kezükkel morzsolgatva azokat.
verso 2
Ekkor a farizeusok közül némelyek így szóltak: „Miért tesztek olyasmit, amit sabbaton nem szabad?”
verso 3
Jézus azonban ezt felelte nekik: „Soha nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor ő és a vele levők megéheztek?
verso 4
Hogy hogyan ment be Isten házába, és fogadta el az Istennek bemutatott kenyereket, és evett, és a vele levőknek is adott azokból, amelyeket senkinek sem szabad megennie, csak a papoknak?”
verso 5
Majd ezt mondta nekik: „Az Emberfia ura a sabbatnak.”
verso 6
Egy másik sabbaton bement a zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy ember, akinek sorvadt volt a jobb keze.
verso 7
Az írástudók és a farizeusok pedig feszülten figyelték Jézust, vajon gyógyít-e sabbaton, hogy módot találjanak a vádolására.
verso 8
Ő azonban tudta, hogy mi jár a fejükben, ezért ezt mondta a sorvadt kezű férfinak: „Kelj fel, és állj középre!” Az pedig felkelt és odaállt.
verso 9
Jézus akkor így szólt hozzájuk: „Megkérdezem tőletek: szabad-e sabbaton jót vagy rosszat tenni, megmenteni vagy elpusztítani valakit?”
verso 10
Miután végignézett mindnyájukon, ezt mondta annak az embernek: „Nyújtsd ki a kezed!” Az így is tett, és a keze rendbe jött.
verso 11
Amazokat pedig esztelen düh töltötte el, és tanácskozni kezdtek, hogy mit tehetnének Jézussal.
verso 12
Történt ezekben a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Istenhez való imádkozással töltötte.
verso 13
Mikor pedig nappal lett, magához hívta a tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett:
verso 14
Simont, akit Péternek is hívott, és Andrást, annak testvérét, továbbá Jakabot, Jánost, Fülöpöt, Bertalant,
verso 15
Mátét, Tamást, Jakabot, aki Alfeus fia, és „a buzgónak” hívott Simont,
verso 16
Júdást, aki Jakab fia, és Iskariót Júdást, aki aztán áruló lett.
verso 17
Lement velük, megállt egy sík helyen, és sok tanítványa jött oda, meg egy nagy tömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből és Tírusznak meg Szidónnak a part menti vidékéről, hogy hallják őt, és kigyógyuljanak betegségeikből.
verso 18
Még azok is meggyógyultak, akiknek a tisztátalan szellemek nem hagytak nyugtot.
verso 19
És az egész sokaság igyekezett megérinteni őt, mivel erő áradt ki belőle, és az mindnyájukat meggyógyította.
verso 20
Ő pedig a tanítványaira nézett, és a következőket mondta:
„Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek Isten királysága.
verso 21
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert bőségben lesz részetek.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.
verso 22
Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kirekesztenek és gyaláznak benneteket, és gonosznak bélyegeznek titeket az Emberfiáért.
verso 23
Örüljetek azon a napon, és ugrándozzatok örömötökben, mert nagy a ti jutalmatok az égben, hiszen ugyanezeket tették ősapáik is a prófétákkal.
verso 24
De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok már teljes vigaszotokat!
verso 25
Jaj nektek, akik már bőségben éltek, mert éhezni fogtok!
Jaj nektek, akik most nevettek, mert keseregni és sírni fogtok!
verso 26
Jaj, amikor minden ember jót mond rólatok, mert ezt tették ősapáik is a hamis prófétákkal!
verso 27
Én pedig azt mondom nektek, akik figyeltek, hogy szeressétek az ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket,
verso 28
áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket.
verso 29
Aki megüti az arcod egyik felét, annak tartsd oda a másikat is; és aki elveszi az egyik ruhádat, attól ne tagadd meg a többit se.
verso 30
Mindenkinek adj, aki kér tőled, és aki elveszi tőled, ami a tiéd, attól ne kérd vissza.
verso 31
És ahogy akarjátok, hogy az emberek veletek bánjanak, ugyanúgy bánjatok ti is velük.
verso 32
Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mennyiben érdem az nektek? Hiszen még a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.
verso 33
És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mennyiben érdem az nektek? Még a bűnösök is megteszik ugyanezt.
verso 34
Ezenkívül, ha azoknak kölcsönöztök, akiktől arra számítotok, hogy visszafizetik, mennyiben érdem az nektek? Még bűnösök is kölcsönöznek bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
verso 35
Ellenkezőleg, szeressétek az ellenségeiteket, tegyetek jót, és kölcsönözzetek, semmit sem remélve vissza; és nagy lesz a ti jutalmatok, és fiai lesztek a legfelségesebb Istennek, mert ő kedves a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz is.
verso 36
Továbbra is legyetek irgalmasak, mint ahogy a ti Atyátok is irgalmas.
verso 37
Ezenfelül, ne ítéljetek meg többé senkit, és semmiképpen nem ítélnek meg benneteket; és ne bíráljatok többé senkit, és semmiképpen nem fognak bírálni titeket. Mindig bocsássatok meg, és nektek is meg fognak bocsátani.
verso 38
Legyetek adakozók, és nektek is adni fognak. Jó mértéket, megnyomottat, összerázottat és csordultig teltet öntenek majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek viszonzásul.”
verso 39
Azután egy szemléltetést is mondott nekik: „Ugye nem vezetheti vak a vakot? Nemde mindketten beleesnek a verembe?
verso 40
A tanuló nem áll a tanítója felett, de mindaz, aki tökéletes oktatást kapott, olyan lesz, mint a tanítója.
verso 41
Miért nézed hát a testvéred szemében a szálkát, és a saját szemedben miért nem veszed észre a gerendát?
verso 42
Hogyan mondhatod a testvérednek: »Testvér, hadd vegyem ki a szálkát a szemedből!«, miközben nem látod a saját szemedben levő gerendát? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor tisztán fogod látni, hogyan vedd ki a szálkát a testvéred szeméből.
verso 43
Mert egyetlen jó fa sem terem rothadt gyümölcsöt, és egyetlen korhadt fa sem terem jó gyümölcsöt.
verso 44
Mert mindegyik fát a maga gyümölcséről ismerik meg. Tövisbokorról például nem szednek fügét, és tövises növényről sem vágnak szőlőt.
verso 45
A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, a gonosz pedig gonoszt hoz elő gonosz kincséből; mert a száj azt mondja, amivel csordultig van a szív.
verso 46
Miért hívtok hát így: »Uram! Uram!«, és nem cselekszitek, amit mondok?
verso 47
Megmondom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, hallja a szavaimat, és összhangban cselekszik azokkal:
verso 48
hasonló a házépítő emberhez, aki ásott, és mélyre hatolt, és sziklára vetett alapot. Így aztán, mikor jött az árvíz, a folyó nekicsapódott annak a háznak, de nem volt elég erős ahhoz, hogy megrázkódtassa, mivel jól volt megépítve.
verso 49
Másfelől, aki hall, de nem cselekszik, az ahhoz az emberhez hasonló, aki alap nélkül épített házat a földre. Nekicsapódott a folyó, a ház pedig azonnal összeomlott, és megsemmisült.”
Libros
