⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Lukács evangéliuma
capítulo 2
verso 1
Azokban a napokban pedig Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy a föld minden lakóját írják össze.
verso 2
(Ez az első összeírás akkor történt, amikor Kviríniusz volt Szíria kormányzója.)
verso 3
És mindenki elment a maga városába, hogy bejegyezzék.
verso 4
Természetesen József is felment Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, melyet Betlehemnek hívnak, mivel Dávid házának és családjának volt a tagja.
verso 5
Elment, hogy bejegyezzék őt Máriával, akit az eljegyzésnek megfelelően hozzáadtak feleségül, és aki ekkor terhes volt.
verso 6
Amíg ott voltak, elérkezett a szülés ideje.
verso 7
És Mária megszülte a fiát, az elsőszülöttet, bepólyálta, és egy jászolba fektette, mivel nem volt hely számukra a szálláshelyen.
verso 8
Azon a vidéken pásztorok is voltak, akik a szabad ég alatt tartózkodtak, és őrködtek éjjel a nyájaik mellett.
verso 9
Hirtelen ott állt előttük Jehova angyala, és Jehova dicsősége körös-körül beragyogta őket, és nagy félelem lett úrrá rajtuk.
verso 10
Az angyal azonban így szólt hozzájuk: „Ne féljetek, mert jó hírt hirdetek nektek arról, ami az egész népnek nagy örömet szerez.
verso 11
A mai napon Dávid városában megmentő született nektek, aki Krisztus, az Úr.
verso 12
És ez számotokra a jel: találtok egy bepólyált csecsemőt, aki egy jászolban fekszik.”
verso 13
Ekkor hirtelen az égi seregből egy sokaság termett ott az angyallal, és dicsérték Istent, ezt mondva:
verso 14
„Dicsőség fenn a magasságban Istennek, és béke a földön a jóakarat emberei között!”
verso 15
Mikor aztán az angyalok eltávoztak tőlük az égbe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk, ami történt, amit tudtunkra adott Jehova.”
verso 16
Sietve elmentek, és megtalálták Máriát, Józsefet meg a jászolban fekvő csecsemőt.
verso 17
Amikor meglátták, elmondták az üzenetet, amelyet a kisgyermekről hallottak.
verso 18
És mindnyájan, akik hallgatták őket, elcsodálkoztak azon, amit a pásztorok mondtak nekik,
verso 19
Mária pedig emlékezetébe véste ezeket a szavakat, és elgondolkodott azon, hogy mit jelentenek.
verso 20
A pásztorok azután visszamentek, dicsőítve és dicsérve Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogy megmondták nekik.
verso 21
A gyermek születése utáni nyolcadik napon, amikor elérkezett az ideje, hogy körülmetéljék őt, a Jézus nevet adták neki, ahogy a fogantatása előtt az angyal nevezte őt.
verso 22
Amikor pedig eljött az ideje, hogy Mózes törvénye szerint felajánlják a tisztulási áldozatot, felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák Jehovának,
verso 23
ahogy meg van írva Jehova törvényében: „Minden hímnemű elsőszülöttet Jehovának kell szentelni.”
verso 24
És áldozatot ajánlottak fel a Jehova törvényében leírtak szerint: „egy pár gerlét vagy két fiatal galambot”.
verso 25
Volt pedig Jeruzsálemben egy Simeon nevű ember, és ez az ember igazságos és istentisztelő volt, aki várta Izrael vigaszát, és szent szellem nyugodott rajta.
verso 26
Azonkívül Isten kinyilatkoztatta neki a szent szellem által, hogy addig nem hal meg, míg meg nem látja Jehova Krisztusát.
verso 27
Így hát a szellem hatalma alatt a templomba ment, és amikor a szülők bevitték a kisgyermek Jézust, hogy a törvény megszokott gyakorlata szerint járjanak el vele,
verso 28
ő a karjába vette a gyermeket, dicsérte Istent, és ezt mondta:
verso 29
„Legfőbb Úr, most már békében meghalhat a te rabszolgád a kijelentésed szerint,
verso 30
mert látták szemeim megmentésed eszközét,
verso 31
amelyet minden nép szeme láttára elkészítettél,
verso 32
aki világosság a nemzeteket borító lepel eltávolítására, és népednek, Izraelnek dicsősége.”
verso 33
A gyermek apja és anyja pedig egyre csak csodálkozott a róla mondottakon.
verso 34
Simeon meg is áldotta őket, a gyermek anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „E miatt a gyermek miatt sokan elesnek és sokan talpra állnak Izraelben, és jelül lesz, amelyet meg fognak vetni
verso 35
(igen, hosszú kard fog átjárni téged), hogy sok szív okoskodása lelepleződjön.”
verso 36
Volt pedig egy Áser törzséből való prófétanő, Anna, Fánuel lánya. Ez az asszony igen idős volt. Miután férjhez ment, hét évig élt a férjével,
verso 37
és 84 éves özvegy volt ekkor. Sohasem hiányzott a templomból, és éjjel-nappal szent szolgálatot végzett böjtöléssel meg könyörgésekkel.
verso 38
Ő ugyanabban az órában odajött, hálát adott Istennek, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megszabadítását.
verso 39
Amikor aztán mindent elvégeztek Jehova törvénye szerint, visszamentek Galileába, a maguk városába, Názáretbe.
verso 40
A kisgyermek pedig tovább növekedett és erősödött, egyre bölcsebb lett, és Isten kegye volt rajta továbbra is.
verso 41
Mármost a szüleinek szokásuk volt évről évre elmenni Jeruzsálembe a pászka ünnepére.
verso 42
Mikor aztán 12 éves lett, felmentek az ünnep szokása szerint.
verso 43
Az ünnepnapok elteltével, amikor visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben, de a szülei ezt nem vették észre.
verso 44
Feltételezve, hogy az útitársaságban van, egész nap mentek, és csak utána kezdték keresni őt a rokonok és ismerősök között.
verso 45
De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és szorgalmasan keresték őt.
verso 46
Végül három nap múlva megtalálták a templomban, amint ott ült a tanítók körében, figyelt rájuk, és kérdezgette őket.
verso 47
És mindenki, aki csak hallgatta, ámuldozott az értelmén és a válaszain.
verso 48
Mikor pedig a szülei meglátták őt, megdöbbentek, és az anyja ezt mondta neki: „Gyermekem, miért bántál így velünk? Apád és én kétségbeesetten kerestünk.”
verso 49
De ő ezt mondta nekik: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem az Atyám házában kell lennem?”
verso 50
Ők azonban nem értették, hogy mit mond nekik.
verso 51
Ezután elment velük, visszatért Názáretbe, és továbbra is alárendelte magát nekik. Anyja pedig gondosan szívébe véste mindezeket a szavakat.
verso 52
És Jézus tovább növekedett bölcsességben, termetben, és egyre kedvesebb lett Isten és az emberek előtt.
Libros
