⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Lukács evangéliuma
capítulo 15
verso 1
Az adószedők és a bűnösök mind igyekeztek köré gyűlni, hogy hallják őt.
verso 2
A farizeusok és az írástudók pedig állandóan így morogtak: „Ez az ember szívesen fogadja a bűnösöket, és együtt eszik velük.”
verso 3
Erre Jézus a következő szemléltetést mondta el nekik:
verso 4
„Ki az közületek, aki, ha 100 juha van, és elveszít egyet, nem hagyja hátra a 99-et a pusztában, és nem megy az elveszett után, míg meg nem találja?
verso 5
És amikor megtalálja, vállára veszi, és nagyon örül.
verso 6
Mikor pedig hazaér, összehívja a barátait és a szomszédait, és így szól hozzájuk: »Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.«
verso 7
Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz az égben egyetlen bűnös miatt, aki megbánja a bűneit, mint 99 igazságos miatt, akinek nincs szüksége megbánásra.
verso 8
Vagy melyik asszony az, akinek ha van 10 drachmája, és egy drachmát elveszít, nem gyújt lámpát, nem söpri ki a házát, és nem keresi gondosan, míg meg nem találja?
verso 9
És amikor megtalálja, összehívja a barátnőit és a szomszédasszonyait, és így szól: »Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elveszítettem.«
verso 10
Ugyanígy – mondom nektek – Isten angyalai is nagyon örülnek, amikor egy bűnös megbánja a bűneit.”
verso 11
Azután ezt mondta: „Egy embernek volt két fia.
verso 12
És a fiatalabbik így szólt az apjához: »Apám, add ki nekem a vagyon rám eső részét!« Erre az megosztotta köztük a javait.
verso 13
Néhány nap múlva a fiatalabb fiú mindenét összeszedte, elutazott egy távoli vidékre, és ott kicsapongó életet élve eltékozolta a vagyonát.
verso 14
Amikor már mindent elköltött, súlyos éhínség támadt szerte azon a vidéken, és nélkülözni kezdett.
verso 15
Elment tehát, és elszegődött a vidék egyik polgárához, és az elküldte őt a mezőire disznókat őrizni.
verso 16
Ő pedig szeretett volna jóllakni a hüvelytermésekkel, amelyeket a disznók ettek, de senki nem adott neki semmit.
verso 17
Amikor észhez tért, így szólt: »Apám béreseinek bőven van kenyerük, én meg itt éhen halok!
verso 18
Útra kelek, elmegyek apámhoz, és ezt mondom neki: ’Apám, vétkeztem Isten ellen és teellened.
verso 19
Nem vagyok már méltó arra, hogy a fiadnak hívjanak. Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.’«
verso 20
Elindult tehát, és elment az apjához. Még távol volt, mikor az apja meglátta őt, és megszánta. Odafutott, a nyakába borult, és gyengéden megcsókolta.
verso 21
Akkor a fiú ezt mondta neki: »Apám, vétkeztem Isten ellen és teellened. Nem vagyok már méltó arra, hogy a fiadnak hívjanak.«
verso 22
Az apa azonban így szólt a rabszolgáihoz: »Gyorsan! Hozzatok ki egy köntöst, a legjobbat, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára, és sarut a lábára.
verso 23
Hozzátok a hizlalt borjút is, vágjátok le. Együnk és ünnepeljünk,
verso 24
mert ez a fiam halott volt, de életre kelt, elveszett, és megkerült.« És vigadozni kezdtek.
verso 25
Az idősebbik fia pedig a szántóföldön volt, és ahogy jött, és közeledett a házhoz, hallotta a zenét, és hogy táncolnak.
verso 26
Magához hívta tehát az egyik szolgát, és megkérdezte, hogy mi történik.
verso 27
Az ezt mondta neki: »A testvéred jött meg, és apád levágta a hizlalt borjút, mivel jó egészségben visszakapta őt.«
verso 28
De ő megharagudott, és nem akart bemenni. Erre kijött az apja, és kérlelni kezdte őt.
verso 29
Ő így felelt az apjának: »Nézd, én már sok éve szolgálok neked, mint egy rabszolga, és sohasem szegtem meg a parancsaidat. De nekem sosem adtál még egy kecskegidát sem, hogy ünnepeljek a barátaimmal.
verso 30
De amint ez a fiad, aki prostituáltakkal tékozolta el a vagyonodat, megérkezett, levágtad neki a hizlalt borjút.«
verso 31
Akkor az így szólt hozzá: »Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd.
verso 32
De most ünnepelnünk és vigadnunk kell, mert a testvéred halott volt, de életre kelt, elveszett, és megkerült.«”
Libros
