capitolul 15
Az adószedők és a bűnösök mind igyekeztek köré gyűlni, hogy hallják őt.
A farizeusok és az írástudók pedig állandóan így morogtak: „Ez az ember szívesen fogadja a bűnösöket, és együtt eszik velük.”
Erre Jézus a következő szemléltetést mondta el nekik:
„Ki az közületek, aki, ha 100 juha van, és elveszít egyet, nem hagyja hátra a 99-et a pusztában, és nem megy az elveszett után, míg meg nem találja?
És amikor megtalálja, vállára veszi, és nagyon örül.
Mikor pedig hazaér, összehívja a barátait és a szomszédait, és így szól hozzájuk: »Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.«
Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz az égben egyetlen bűnös miatt, aki megbánja a bűneit, mint 99 igazságos miatt, akinek nincs szüksége megbánásra.
Vagy melyik asszony az, akinek ha van 10 drachmája, és egy drachmát elveszít, nem gyújt lámpát, nem söpri ki a házát, és nem keresi gondosan, míg meg nem találja?
És amikor megtalálja, összehívja a barátnőit és a szomszédasszonyait, és így szól: »Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elveszítettem.«
Ugyanígy – mondom nektek – Isten angyalai is nagyon örülnek, amikor egy bűnös megbánja a bűneit.”
Azután ezt mondta: „Egy embernek volt két fia.
És a fiatalabbik így szólt az apjához: »Apám, add ki nekem a vagyon rám eső részét!« Erre az megosztotta köztük a javait.
Néhány nap múlva a fiatalabb fiú mindenét összeszedte, elutazott egy távoli vidékre, és ott kicsapongó életet élve eltékozolta a vagyonát.
Amikor már mindent elköltött, súlyos éhínség támadt szerte azon a vidéken, és nélkülözni kezdett.
Elment tehát, és elszegődött a vidék egyik polgárához, és az elküldte őt a mezőire disznókat őrizni.
Ő pedig szeretett volna jóllakni a hüvelytermésekkel, amelyeket a disznók ettek, de senki nem adott neki semmit.
Amikor észhez tért, így szólt: »Apám béreseinek bőven van kenyerük, én meg itt éhen halok!
Útra kelek, elmegyek apámhoz, és ezt mondom neki: ’Apám, vétkeztem Isten ellen és teellened.
Nem vagyok már méltó arra, hogy a fiadnak hívjanak. Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.’«
Elindult tehát, és elment az apjához. Még távol volt, mikor az apja meglátta őt, és megszánta. Odafutott, a nyakába borult, és gyengéden megcsókolta.
Akkor a fiú ezt mondta neki: »Apám, vétkeztem Isten ellen és teellened. Nem vagyok már méltó arra, hogy a fiadnak hívjanak.«
Az apa azonban így szólt a rabszolgáihoz: »Gyorsan! Hozzatok ki egy köntöst, a legjobbat, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára, és sarut a lábára.
Hozzátok a hizlalt borjút is, vágjátok le. Együnk és ünnepeljünk,
mert ez a fiam halott volt, de életre kelt, elveszett, és megkerült.« És vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fia pedig a szántóföldön volt, és ahogy jött, és közeledett a házhoz, hallotta a zenét, és hogy táncolnak.
Magához hívta tehát az egyik szolgát, és megkérdezte, hogy mi történik.
Az ezt mondta neki: »A testvéred jött meg, és apád levágta a hizlalt borjút, mivel jó egészségben visszakapta őt.«
De ő megharagudott, és nem akart bemenni. Erre kijött az apja, és kérlelni kezdte őt.
Ő így felelt az apjának: »Nézd, én már sok éve szolgálok neked, mint egy rabszolga, és sohasem szegtem meg a parancsaidat. De nekem sosem adtál még egy kecskegidát sem, hogy ünnepeljek a barátaimmal.
De amint ez a fiad, aki prostituáltakkal tékozolta el a vagyonodat, megérkezett, levágtad neki a hizlalt borjút.«
Akkor az így szólt hozzá: »Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd.
De most ünnepelnünk és vigadnunk kell, mert a testvéred halott volt, de életre kelt, elveszett, és megkerült.«”
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly