⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Lukács evangéliuma
15. fejezet
1. vers
Az adószedők és a bűnösök mind igyekeztek köré gyűlni, hogy hallják őt.
2. vers
A farizeusok és az írástudók pedig állandóan így morogtak: „Ez az ember szívesen fogadja a bűnösöket, és együtt eszik velük.”
3. vers
Erre Jézus a következő szemléltetést mondta el nekik:
4. vers
„Ki az közületek, aki, ha 100 juha van, és elveszít egyet, nem hagyja hátra a 99-et a pusztában, és nem megy az elveszett után, míg meg nem találja?
5. vers
És amikor megtalálja, vállára veszi, és nagyon örül.
6. vers
Mikor pedig hazaér, összehívja a barátait és a szomszédait, és így szól hozzájuk: »Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.«
7. vers
Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz az égben egyetlen bűnös miatt, aki megbánja a bűneit, mint 99 igazságos miatt, akinek nincs szüksége megbánásra.
8. vers
Vagy melyik asszony az, akinek ha van 10 drachmája, és egy drachmát elveszít, nem gyújt lámpát, nem söpri ki a házát, és nem keresi gondosan, míg meg nem találja?
9. vers
És amikor megtalálja, összehívja a barátnőit és a szomszédasszonyait, és így szól: »Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elveszítettem.«
10. vers
Ugyanígy – mondom nektek – Isten angyalai is nagyon örülnek, amikor egy bűnös megbánja a bűneit.”
11. vers
Azután ezt mondta: „Egy embernek volt két fia.
12. vers
És a fiatalabbik így szólt az apjához: »Apám, add ki nekem a vagyon rám eső részét!« Erre az megosztotta köztük a javait.
13. vers
Néhány nap múlva a fiatalabb fiú mindenét összeszedte, elutazott egy távoli vidékre, és ott kicsapongó életet élve eltékozolta a vagyonát.
14. vers
Amikor már mindent elköltött, súlyos éhínség támadt szerte azon a vidéken, és nélkülözni kezdett.
15. vers
Elment tehát, és elszegődött a vidék egyik polgárához, és az elküldte őt a mezőire disznókat őrizni.
16. vers
Ő pedig szeretett volna jóllakni a hüvelytermésekkel, amelyeket a disznók ettek, de senki nem adott neki semmit.
17. vers
Amikor észhez tért, így szólt: »Apám béreseinek bőven van kenyerük, én meg itt éhen halok!
18. vers
Útra kelek, elmegyek apámhoz, és ezt mondom neki: ’Apám, vétkeztem Isten ellen és teellened.
19. vers
Nem vagyok már méltó arra, hogy a fiadnak hívjanak. Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.’«
20. vers
Elindult tehát, és elment az apjához. Még távol volt, mikor az apja meglátta őt, és megszánta. Odafutott, a nyakába borult, és gyengéden megcsókolta.
21. vers
Akkor a fiú ezt mondta neki: »Apám, vétkeztem Isten ellen és teellened. Nem vagyok már méltó arra, hogy a fiadnak hívjanak.«
22. vers
Az apa azonban így szólt a rabszolgáihoz: »Gyorsan! Hozzatok ki egy köntöst, a legjobbat, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára, és sarut a lábára.
23. vers
Hozzátok a hizlalt borjút is, vágjátok le. Együnk és ünnepeljünk,
24. vers
mert ez a fiam halott volt, de életre kelt, elveszett, és megkerült.« És vigadozni kezdtek.
25. vers
Az idősebbik fia pedig a szántóföldön volt, és ahogy jött, és közeledett a házhoz, hallotta a zenét, és hogy táncolnak.
26. vers
Magához hívta tehát az egyik szolgát, és megkérdezte, hogy mi történik.
27. vers
Az ezt mondta neki: »A testvéred jött meg, és apád levágta a hizlalt borjút, mivel jó egészségben visszakapta őt.«
28. vers
De ő megharagudott, és nem akart bemenni. Erre kijött az apja, és kérlelni kezdte őt.
29. vers
Ő így felelt az apjának: »Nézd, én már sok éve szolgálok neked, mint egy rabszolga, és sohasem szegtem meg a parancsaidat. De nekem sosem adtál még egy kecskegidát sem, hogy ünnepeljek a barátaimmal.
30. vers
De amint ez a fiad, aki prostituáltakkal tékozolta el a vagyonodat, megérkezett, levágtad neki a hizlalt borjút.«
31. vers
Akkor az így szólt hozzá: »Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd.
32. vers
De most ünnepelnünk és vigadnunk kell, mert a testvéred halott volt, de életre kelt, elveszett, és megkerült.«”
Könyvek
